Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Dr. Birtalan Győző: Alkímia és az európai feudalizmus

2. Az alkimisták nem láttak elvi különbséget a méhen belüli állati fejlődés és az ásványok földalatti kialakulása között. Meg kellett tehát találni a fémek közös „magvát", vagy legalábbis egy primitívebb anyagot, hogy annak fejlődését kívánság szerint irányíthassák. A természetes fejlődés, ami a földben folytonosan történik, az úgynevezett silányabb fémeknek (ólom, réz, cink) alakulása az arany felé. Ez — feltevésük szerint — a természetben igen lassan, évszázadok alatt megy végbe, és a csillagok befolyása alatt áll. Úgy vélték, hogy e folyamat siettetéséhez egy anyagi tényező szükséges, ez a bölcsek köve. mely nagy magisterium, elixír, kvintesszencia és még sok más néven szerepel. A bölcsek köve azonban nem csak aranyat teremthetett, felruházták még más képességekkel is. Univerzális gyógyszer: meghosszabbítja az életet, egyesek szerint mesterséges drágakövek is készíthetők általa. Csak abban tértek el a vélemények, milyen mértékű ez az átalakító hatás. Ránk maradt az elragadtatott Raymundus Lullus sokszor idézett mondása: „Mare tingerem, si mercurius esset." Megfesteném a tengert, ti. arannyá, ha higanyból lenne. Az alkimista kutatások közvetlen célja tehát a bölcsek kövének előállítása volt. Ez valóban rendkívüli perspektívát nyújtott. Lényegében egyezett mindazzal, melyek ez idő tájt az uralkodó osztály embereit csábították. Egyezett a nemesember ragadozó magatartásával, aki a kincseket mohó és vakmerő mozdulattal próbálta megkaparintani, akinek egyik vezérlő gondolata a hatalom volt. Egyezett a papéval, aki azzal tetszelgett, hogy varázsló képességei vannak, lelki fölénye az anyaggal szemben. Azokban a kis műhelyekben, melyeknek kéményén baljóslatúan különös színű fojtó füstök szálltak fel, elkülönülve és elkerülve küzködött a csoda felé tapogatódzó, mértéktelenül nagyravágyó ember, az alkimista. Ez a vállalkozás hihetetlen erőfeszítéseket hozott létre. Kitűnik az alkimisták erényei közül a türelem. Megemlítjük példának a XV. században élt páduai Bemard Trevisan esetét. Gyermekkorától fogva foglalkozott az alkímiával. 15 évi irodalmi felkészülés után hozzáfogott a gyakorlathoz. Másfél évig tengeri sóból próbálta előállítani a bölcsek kövét. Ezután 5 évig