Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)
Dr. Birtalan Győző: Alkímia és az európai feudalizmus
külözhetetlen tekintélye az ismeretek első szintéziseivel keletkezett. Az érzékszervekkel és műszerekkel vizsgált anyagról és anyagi folyamatokról ezidőben viszonylag csekély és határozatlan ismerettel rendelkeztek. Ez a kutatási terület mellékesnek tűnt. Az anyagot általánosan a roppant őselemek: a víz, a tűz, a föld és a levegő különböző keverékének fogták fel. Az anyag mozgása ezek szerint szerény megfelelője a nagy erkölcsi mozgásnak, mely szerint minden dolog a maga módján és lehetőségei szerint tökéletesedik, átváltozik. Ezen a ponton kapcsolódhatunk a középkori alkimisták problémaköréhez. Az átváltozás gondolata adta ugyanis, már jóval a kereszténység kialakulása előtt, a legtöbb energiát az alkímia keletkezéséhez. Az alkímiára jellemző tanokat több kultúra formálta és közvetítette tovább. Kezdete a homályba vész. Azt sem lehet megállapítani, mikor és hol tűnik fel utoljára. Nehéz kérdés ez már csak azért is, mert az alkimista törekvés, mint később látni fogjuk, az idealista gondolkodásmód bizonyos extrém, már-már kóros megnyilvánulásaival is egybeesik. Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az alkímia számára a középkori feudalizmus ideológiája képezte az eddigi legmegfelelőbb alapot. Mint ismeretes, jellemző az alkímiára az arany előállításának megkísérlése. Az arany a legtökéletesebb anyagnak számított, melyet valamely kevésbé tökéletesnek tartott anyag megnemesítése révén akartak nyerni. Mellőzve fejlődését, próbáljuk röviden összefoglalni az átalakítás elméletét, ahogyan a XII. századra kialakult. 1. Az alkimisták a fémeket összetett testnek fogták fel. Szerintük minden fém a kén és higany kombinációja. A közöttük levő különbség az említett összetevők arányán múlik. Az egyik régi mester, az arab Dzsabir szerint: ,,a nap (itt arany) egy nagyon szubtilis higanyból és egy kevés igen tiszta kénből formált. A réz esetében a két rész aránya közel egy az egyhez. A cink rosszul fixált kén, kevés tisztátalan higany stb." A szóban forgó higany és kén azonban nem azonos a közönségesen így nevezett anyagokkal. Utóbbi az éghetőség, előbbi a fémszerűség állapotát jelképezi, és egyben legtöményebben tartalmazza.
