Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)

Grynaeus Tamás: Nadály és nadályosok

a kapillárisok megzavart reflexmechanizmusa és a subpapillaris plexus tágassága miatt), valamint a piócacsípés lymphagog hatását erre vezetik vissza. A piócamarás eddig ismert hatásai: általános hatás: más és nagyobb, mint amit ugyanilyen menynyiségű vér lebocsátása alkalmával észlelhetünk (42). Ezt a megfelelő Head zónából kiinduló reflexszekkel magyarázzák (43). Brück (43) és Bach (49/a) szerint vizelethajtó hatása is van. Ezekhez járul még komplex helyi hatása is. Ennek tényezői: alvadás gátlása, további thrombusképződés megakadályozása, javul a nyirokkeringés (ennek következtében a vénás és collateralis keringés is), s evvel javul a sejtlégzés; fertőző anyagok, toxinok gyorsabban elszállítódnak, gyorsabb a felszívódás. Sőt, a piócákon, ill. piócákban élősködő, a subtilis csoportba tartozó ún. pióca bacillusok kifejezetten gátolják a gennykeltő staphylococcusok növekedését (47/a); fokozódik a fehérvérsejtek fagocitáló képessége (44); nő a serum baktericid hatása (45); érgörcsoldó hatás; fájdalomcsillapító hatás; ún. nem specifikus ingertherapiás hatás („helyi áthangolás"). Ebből következik aránylag tág alkalmazási területe (46): a) minden akut és krónikus gyulladásos folyamat: Phlegmone, beolvadás nélküli gyulladásos infiltratumok; endo-, myoés pericarditis, pleuritis, pneumonia, cholecystitis, parametritis, mastoiditis, bursitis, ekzema, csont és ízületi tbc. b) pangással járó állapotok: thrombosis, thrombophlebitis (46/a), venectasia, varicositas és ulcus cruris, májpangás, decompensatióval járó májzár (Eppinger, Haynal [46/b], Hetényi G., Issekutz [46/c]), transplantatumokban fellépő pangás [47]). c) érspasmusok: migrén, angina pectoris, dysmenorrhoea, hypertonia. d) egyéb: lumbago („Hexenschuss"), ischias, trigeminus neuralgia, myalgia (47/a), apoplexia, nedves és száraz gangraena; minden olyan eset, ahol venasectio nem végezhető el; Priapismus (48), övsömör (49); terhességi, szülési és szülés utáni eklampsia (49/a), s végül : hastífusz. Ez utóbbi megbetegedésnél egy francia szerző. V. Dias alkalmazta jó eredménnyel (50).