Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)
Dr. Hornyánszky Károly: A hippokratesi Corpus dermatológiája
rekről, kövérek feszes — és soványok ráncos bőréről (piKvdjöec) 5 Az „epidémiák könyvei"-nek írója még az emlő lógó vagy álló voltát is a bőr ráncos, illetőleg feszes tulajdonságával okolja meg. (V. 298.) Többet találunk a bőr különböző életjelenségének megnyilvánulásáról. Már a hippokratikusok a testet fedő bőrben nemcsak egy egyszerű védőréteget láttak, hanem olyan szerepet is tulajdonítottak neki, amely összeköttetést tart fenn a külvilág és a szervezet belseje között. A „nedvek" írója, miután a bőrön történő kezelési módoknak egy sereg fajtáját felsorolja, végezetül ezt mondja: „Ezek a külsőleg használt gyógyszerek épp úgy hatással vannak a belső szervekre, mint ahogy a belsőleg alkalmazott gyógyszereknek a bőrre is van hatásuk." (V. 490.) Ezen felfogás járulhatott hozzá, azon helyes therapiás eljáráshoz, mellyel a bőrbetegségeknek egy nagy részét nemcsak lemosásokkal, borogatásokkal és kenésekkel, hanem a beteg alapos átpurgálásával is gyógyították. Hiszem, hogy gyakran nem minden eredmény nékül purgáltak. A bőr izzadásának (íöpdjc) fokozódása lázasoknál és tüdőbajosoknál ismeretes volt. A nap melege által kiváltott izzadás elpárolgásáról a „levegőről, vízről, helyekről" értekező könyv elmélkedik. (II. 32.) A bőrszín megváltozásával vagy a bőrön keletkező különböző foltos elszíneződésekkel kapcsolatban említéseket találunk ezen színváltozásnak az erek cülapotától függő v. pedig pigmentációs eredetéről. A bőrnek pirosas vagy halvány színe a szív, illetőleg az erek állapotától függ: „ha a szív nyitva tartja az ereket, úgy a bőr pirosas, szép, áttetsző, ha összehúzza, akkor halvány, fakó színű". (IX. 196.) A pirosas, hyperaemiás színre az epufrn.ua (èpufraiveiv V. epufrpaíveiv = pirossá tenni) és épeufroç elnevezéseket találjuk leggyakrabban, intensivebb, különösen gyulladásos pirosságra azonban inkább a ÙTTOTTuppç-t és èHépufrpoç-t. Míg ezek a nagyobb terjedelmű piros elszíneződéseket jelentették, a kis vörös foltokat qpijç-nak mondták. Ezen elnevezésekkel kapcsolatban azután olvasunk úgy a gyulladásos pirosságról, mint a napfény, a meleg által kiváltott v. „az ok nélkül" keletkező erythemákról. Az „epidémiák" könyvében a psychicus
