Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 26. (Budapest, 1962)
Dr. Hornyánszky Károly: A hippokratesi Corpus dermatológiája
úton létrejött bőrszín megváltozásáról olvassuk, hogy az „arcszín visszaszerzése és a nedvkeringés előállítása végett törekednünk kell hirtelen haragot, jókedvet, félelmet és ehhez hasonlókat kelteni". (V. 126.) íreXtóc a bőrnek fakó, halvány színét, emellett azonban még a cyanosisos elszíneződéseket is jelentette. TreÀtn, vóoocnak hívták pl. a hippokratikusok a vitiumos betegségek azon alakját, ahol a nehézlégzés mellett a bőr és ajkak pelios-os, vagyis livid elszíneződése a jellegzetes. A halál után a test mélyebb részein keletkező livid foltok szintén pelios-os foltok voltak. A már feketés kékszínbe átmenő cyanosisokat azonban melasnak mondották. — Ma peliosis alatt bőrvérzést értünk. Ami a pigmentképződés módját illeti, azt a hippokratesi pathologiát képviselő humoraielmélet megvilágításában látjuk, még pedig oly módon, hogy a testnedvekből kiváló festékanyagok lerakódnak a bőrben s így lesz egyeseknek fehér, barna v. fekete a bőrük. Azon leírások, melyek az egyes népfajoknak bőrszín-eltéréseit azok egyéb testi és lelki tulajdonságaival veti egybe, egész etimológiai anthropologiát teremtett meg a régi orvostudományban. Minket ebből most csak a bőr és hajszín különbözősége érdekel. „Nedves, meleg klímájú helyeken fekete bőrűek és hajúak az emberek .. . Száraz, meleg vidékeken barna bőrűek." (II. 86—88.) „A skythák bőre a hidegtől vöröses és rezes színű" stb. Ugyanazon egyéneknél is változik a bőrszín az évszakokkal és életkorral. A pigmentációs elváltozásoknak foltos alakjai közül ismerték a szeplőt, az èqpnXiç-t (ÈK és nXioç = ami a nap hatására kijön) és az aXqpóc-t, a mai vitiligot. — Itt emékezem rögtön meg a XeÚKn-ről, mely noha bőrelváltozásban megnyilvánuló betegséget jelentett a hippokratesi korban, kérdéses, hogy e név alatt értett bántalom pusztán a bőr achromiájának fogható-e fel. Galenos ugyanis a kukét a bőr fehérségének írja le. A Corpus leírást nem ad a leukéről és minthogy más bőrbetegségekkel említve mint súlyos, egyenesen a legrosszabb indulatú betegségként hozza fel, azt hiszem kizárhatjuk a leukodermiával való egyezését. Inkább gondolhatunk tehát sápadtsággal járó belső betegségekre (mint pl. leukaemiára, anaemia perniciosára stb.). A múlt században