Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Koszorú Mária: Apáthy István korának társadalma és a tudós szociálpolitikai munkássága

Meg kell jegyeznünk, hogy abban az időszakban többen nevezték magukat szocialistáknak. Azonban ezt nem szabad összetévesztenünk a marxista értelmezés szerinti szocialistával. Apáthy haladó szellemű, szociológus volt, de nem marxista. Követelő hangon kiáltja: „Tárgyilagos, tudományos alapot akarunk, amelyről építhetjük a jövőt!" Tanuljunk mindenütt és mindenkitől, de nagyon válogassuk meg, hogy mit ültetünk honi talajba! 1907. december 31-én A Társadalomtan tudományos anyaga c. cikkében írja: „Az élettudomány nem nélkülözheti a leíró és kísérletező módszer mellett az összehasonlítót sem, — úgy nem nélkülözheti az utóbbit a társadalomtan sem . . . így figyelemmel kísérjük a magyar nemzetre gyakorolt hatásuknál fogva a külföld megfelelő jelenségeit is. Meg kell állapítanunk a nemzeti továbbfejlődésnek kedvező és azt gátló föltételeket: a kedvezőketmeg kell valásítani, a kedvezőtleneket el kell hárítani." A Magyarországon élő különböző nemzetiségekről az a véleménye, hogy a magyar nemzethez tartozó kis csoportok. A monarchia ellen, a nemzeti elnyomás minden gyalázatával szemben emeli fel hangját, mint a 48-as függetlenségi párt tagja, 1911-ben. A nemzeti irány az emberi továbbfejlődésben c. cikkében, melyben a magyar nyelvújítás terén is kiegészítéseket eszközöl. 1912-ben már a forradalom gondolatával foglalkozik és elemzi azt A fejlődés és forradalom c. munkájában. Felteszi a kérdést: „Mi a forradalom és mi a fejlődés?" Lenin megfogalmazásában: „Revolúció a neve a legvégsőkig kiéleződött elkeseredett osztályharcnak ..." A forradalom összegezve, Apáthy szerint: „A fejlődés akadályait hárítja el!" Minden igyekezetével azon volt, hogy tanításaival, írásaival segítse a magyarságot, hogy saját lábán járó, öntudatos, a maga sorsát intéző nemzetté tegye és megváltoztassa Magyarországnak függését Ausztriától. 1905 őszén bekapcsolódott a „Tulipán mozgalomba", melynek jelszavai közé tartozott: „Bojkottáljuk az osztrák árut!" Azok a kudarcok, melyek egyrészt kortársai meg nem értése folytán érik, másrészt a korfelfogás, amely az akkori államszerve-