Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Kiss Ferenc: Apáthy István nehézségei

kolozsvári professzor vágyott! Apáthynak akkor már lényegében készen állott a kolozsvári intézete és kolozsvári tanszékét érdemesebb emberrel lehetett volna betölteni, mint a budapesti II. sz. Anatómiát Tellyesnitzky Kálmánnal. Ha egy amerikai, magyarul nem beszélő biológus szóbajöhetett a tanszékre, menynyivel inkább a m agyai" biológus, Apáthy: Tellyesniizky halála után úgyis Szövet- és Fejlődéstani Intézetté alakult a II. sz. Anatómia, minthogy az új professzor (Hiizella Tivadar) sem volt anatómus. A II. sz. Anatómia csak nevében volt anatómiai intézet, mert az anatómiai irányban Thanhoffer és Tellyesnitzky 20—20 esztendeje alatt szinte semmit nem fejlődött. A Tellyesnitzky éra alatt a hallgatóság háromnegyed része az I. sz. intézetbe iratkozott, s így az anatómiai oktatás főleg erre az intézetre hárult. Apáthy az Akadémiának már az 1890-es években levelező tagja lett, de a rendes tagságot soha nem nyerte el, ami őt, értesülésem szerint, szintén deprimálta. Lenhossék mellett Méhely Lajos és a többi magyar morfológus is neuronista és politikailag kormánypárti (67-es) lévén, minden vonalon, s így az Akadémián is ellene voltak a haladószellemű és ellenzéki (exponált Kossuth-párti) Apáthynak. Apáthy halála után (1922) az akkori akadémiai tagok egymásra hárították az Apáthy feletti emlékbeszéd megtartását, ami pedig akkor szokásos volt. Apáthy tudományos eredményeiről nem is emlékeztek meg, s ezért is kötelességünk nekünk, ha 40 évvel később is, Apáthy munkásságának helyes ismertetése. Eddig Apáthyról voltaképpen csak két tudományos ismertetés jelent meg. Péterfi Tibornak egy közleménye 1929-ből (Das leitende Element, Flandb. d. norm, u. path. Physiol d. Menschen. 9. Vol. Berlin-Dahlem, 1929). és az én monográfiám: (St. v. Apáthy als Neurolog), az Orsz. Orvostörténeti Könyvtár kiadásában, 1956-ban. Miután Apáthynak külföldön csak néhány személyes híve volt (Dohm. Nissl, Belhe. Boeke, London), a sok személyes és irodalmi polémia után 1907-ben megírta utolsó összefoglaló tudományos közleményét az Anat. Anzeigerben. Az első fogalmazványa annyira elkeseredett hangú volt, hogy a szerkesztő (K. Bardeleben) megkérte Apáthyt annak átfésülésére, ami