Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész

nem volt valamilyen levegőben lebegő idea, elérhetetlen eszménykép — ahogyan a típus gondolatát pl. Hegel természetfilozófiájában értékelte — és ahogyan azt Goethe idealista elferdítői állították és állítják még ma is. Goethe gyakran utalt arra, milyen változáson megy keresztül a típus a külső környezet — tehát az éghajlat, a földrajzi feltételek, a táplálkozás stb. —- hatására. (Goethe ebben a kérdésben Herderhez kapcsolódott, aki az élőlények sokfélesége mögött szintén felismerte a közös felépítést és aki ezt a sokféleséget szintén a különféle változatos körülményekből vezette le.) Goethe ismerte fel kortársai közt a legtudatosabban, hogy a gondolkodási formákat a valósághoz, annak szakadatlan változásaihoz, átalakulásaihoz kell alkalmazni, hogy helyes képet kapjunk róla. Mint spontán materialista gondolkozó élesen szemben állt a német filozófia és természettudománynak azokkal a képviselőivel, akik a filozófia számára legmagasabb célul a szubjektumot, az emberi megismerőképességet magát tűzték ki. Az „ismerd meg magad" platóni elvével szemben saját álláspontja, „az ember, annyiban ismeri magát, amennyiben a világot ismeri." Mélyértelműen utal arra, hogy „Minden tárgy, amelyet jól megfigyelünk, új szervet tár fel bennünk.' Abból az elvből indul ki, hogy a valóság elsődleges, de ez nem áll a megismerhetelenség ködébe burkolózva szemben az emberrel, ahogyan azt Goethe számos nagy kortársa képzelte. A valóság elsődlegességéből és törvényszerű voltából való kiindulás tette lehetővé Goethe számára, hogy lényegében helyesen fogja fel az objektív törvényszerűségek és a szubjektív gondolkozás közti viszonyt. Goethe tehát elveti a kanti filozófia szubjektivisztikus irányzatát és az ember elé a valóság kutatását tűzi ki. A kanti filozófia, mint már láttuk, rendkívül beszűkítette az ember számára megismerhető valóságot. Az igazi természet mélyebb összefüggéseinek törvényei, az ember számára e szerint nem hozzáférhetők. Ezeket csak egy magasabbrendű ész, az intellectus archetypus foghatja fel. Az intellectus ectypus, az