Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész

legyen azzá, ami." (nicht allein, um darin zu sein, sondern auch darin zu werden). Mihelyt azonban a külső környezetből indulunk ki, elesik a célszerűség vallásos, idealista felfogása, amelynek lényege, hogy az élő szervezet célszerűségét a környező feltételektől függetlenül veti fel, mint olyan sajátságot, amely szemben áll az élettelen természettel és amely magasabbrendűségét éppen annak köszönheti, hogy saját magától, a környezet ellenére jött létre. Azonban Goethe materialista világnézete következtében felismeri, hogy ,,az állat éppen azáltal tesz szert kívülről való (nach aussen) célszerűségére, mert éppen annyira kívülről, mint belülről formálódott ki . . ." (u. o. 112. o.). Goethe felismeri: a meghatározott, külső feltételek az elsődlegesek az élő szervezettel szemben, a szervezet csak a külső környezet fennállása következtében jöhetett létre és maradhatott fent: ,,víz nélkül (a természet ősereje, vagy alkotója) nem hozhatott volna létre halakat, levegő nélkül madarakat, föld nélkül az összes többi állatot, éppoly kevéssé, mint ahogyan a teremtmények létezését nem lehet elképzelni ezeknek az elemeknek feltétele nélkül. . ." (u. o. 112. o.). Az élő világ tudományos szemlélete szempontjából döntően fontos az a következtetés, amelyet Goethe a célszerűség teológiai felfogásának cáfolatából vont le: „hozzá fogunk szokni ahhoz, hogy ne úgy tekintsünk a viszonyokra és vonatkozásokra, mint meghatározottságokra és célokra." (u. o. 114. o.). Goethe ezzel kimondja az új, a fejlődéstan felé mutató biológia jelszavát. Természetesen egyáltalán nem annyira mélyértelműen és tudományos szempontból megalapozottan, mint Lamarck, aki szintén a viszonyok (vagy összefüggések: rapports) kutatását tűzte ki az összehasonlító anatómusok és fiziológusok elé. Ezért itt különösen az empirizmussal összefüggő polémiájára kell kitérnünk. Goethe Buffonva hivatkozik, amikor példát hoz fel arra, mennyire nem kielégítő az a módszer, ahogyan az összehasonlító anatómiában az állatokat egymással és az emberrel összehasonlítják. Mint ismeretes Goethe sokat tanult Buffontál,