Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész

különösen az egységes típusra irányuló vizsgálódásaiból. Ugyanakkor kritikai álláspontra helyezkedve vele kapcsolatban, s következőket írja : „ . . . hiányzott egy norma . . . Az állatokat összehasonlították az emberrel és egymással és sok munka során mindig csak egyes eredményeket értek el és e sok egyes eredmény egyre lehetetlenebbé tett mindenfajta áttekintést. Buffőnből lehetne példákat felhozni erre." Goethe ott megy túl Buf fonón, hogy nem elégszik meg többé a magasabbrendű állatok egymás közötti, illetve az emberrel való általános összehasonlításával, hanem olyan összehasonlítást követel, amely nem elvontan, hanem konkréten általános. Mit értünk ezalatt? Goethe éppen azt tűzte ki feladatául az összehsonlító anatómia területén, hogy megadja az összehasonlítás reális alapját, mércéjét, normáját. Ezért dolgozta ki egységes típusát, a magasabbrendű állatokra és az emberre egyaránt jellemző csonttípust. ,, . . . javaslat egy anatómiai típusra, egy általános képre, amely a lehetőség szerint önmagában tartalmazná számos állat alakját és amelynek alapján minden állatot meghatározott rendben írnának le." Ebben az esetben az összehasonlító anatómus feladata a következőkre redukálódik: ,, . . .először eszerint (ti. a csonttípus szerint) le kell írni az állati fajokat. Ezután többé már nem kell az egyes állatokat egymással összehasonlítani, csupán szembesíteni kell a leírásokat és az összehasonlítás önmagától megy végbe." Goethe ezen típusa azonban összehasonlíthatatlanul több, mint egyszerű norma, kisegítő eszköz a kutató számára. Egyrészt arról van szó, hogy a magasabbrendű álatok már előtte felismert egységes felépítésének gondolata egyre jobban, egyre résziétekbemenöbben konkretizálódik nála — olyannyira, hogy ennek alapján ismeri fel az ember állkapocsközti csontját, amely sokáig botránykövet jelentett az összehasonlító anatómia szaktekintélyei számára. Másrészt, éppen az egységes típussal kapcsolatos vizsgálódásai során ismeri fel, hogy ezt a felépítésbeli hasonlóságot nem lehet csupán a magasabbrendű állatokra korlátozni. „Meg fogunk próbálni e vezérfonal segítségével keresztülhatolni az állati alakzatok labirintusán és rájüvünk arra, hogy 14* 211