Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész

A XIX. századeleji német természetfilozófia azonban nem tudta már a célszerűségi elméletet azzal a preformációs nézettel egybekötni, amely a múlt századok során uralkodott, s amely ellen a haladó tudomány képviselői egyre határozottabban, a tények bizonyítékaival léptek fel. Ezért Schdliny kidolgozza a preformációs elmélet új formáját: ennek értelmében nincsenek egyes preformált csírák, hanem csak ún. „faji, dinamikus" preformáció van. (Ez a felfogás nagyszerűen beleillik az objektív idealista filozófia keretei közé : az egész élő természet a téren és időn kívül álló világszellemben van meg preformált módon.) Ezért, amikor Schelling azt mondja, hogy „annak oka tehát, hogy miért tudja minden szervezet a végtelenségig csak magát reprodukálni, alkotó erejének (bildender Trieb) eredeti korlátozottságában, nem pedig preformált csírákban keresendő", (u. o. 60. o.); ezzel csak az objektív idealizmusra jellemző misztifikáció magasabb fokán áll ki a természeti célszerűség és a preformáció gondolatának védelmében. Hogyan harcol Goethe a célszerűség dogmája ellen? Először is leleplezi annak szubjektívista magvát, rámutat arra, hogy a természeti célszerűség onnan ered: az ember megszokta, hogy a dolgokat annak alapján értékelje, hogy milyen hasznot jelentenek számára, megszokta, hogy minden dolgot a saját magára való vonatkozásban értékeljen. Ha az ember tehát minden dolgot úgy ítél meg, hogy az az ő kedvéért létezik, akkor „ebből természetszerűen az következik, hogy a természet éppen olyan szándékosan és célszerűen jár el, hogy eszközöket hozzon létre az ő (t. i. az ember) számára, mint ahogyan maga hoz létre saját magának eszközöket." (Aufsatze zur Naturwissenschaft, 11 .o.) Es gúnyosan hozzáfűzi: „így az a vadász, aki puskát rendel magának, hogy a vadat leterítse, nem fogja tudni eléggé dicsérni a természet anyagi gondoskodását, hogy az kezdettől fogva arra a célra alkotta a kutvát, hogy azzal elhozassa a vadat." (u. o.) Goethe számára a természet célszerűségi felfogása elleni polémia nemcsak általánosságban, filozófiai meggondolások alapján merült fel, hanem elsősorban konkrét növénytani és állattani kutatásaiban vált számára szükségessé. Tudta, hogy a