Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész

létnek azzal a formájával, amibe a német természetfilozófusok öltöztették hasonló nézeteiket. A XVII., XVIII. századbeli német filozófusok közt Kant volt az első, aki azt az álláspontot képciselte, hogy az élő szerve­zetet más mércével kell mérni, mint az élettelen világot : szerinte az élő szervezet megértéséhez teleologikus szemléletre van szük­ség. Kant szembeállította ez utóbbi szemléletet a mechanikus gondolkodásmóddal, amellyel csak élettelen világban lehet ered­ményeket elérni, s amely az élő világban érvényét veszti. Helyes Kaninak az a nézete, hogy a természettudományok fejlődése következtében a mechanikus kategóriák többé már nem kielégí­tőek ; azonban ahelyett, hogy a mechanikus kategóriák dialek­tikus revíziója felé tört volna utat, ebben a kérdésben a könnyebb ellenállás vonalát választotta és felélesztette a célszerűség vallá­sos dogmáját az élet területén. Flegel Kant nézetét helyeselve foglal állást ebben a kérdésben : „Az az alapvető meghatározás, amelyet Arisztotelész az élővel kapcsolatban fogalmazott meg, hogy azt mint cél szerint hatót kell tekinteni, a legújabb időkben majdnem feledésbe merült, míg Kant a belső célszerűség­ben, amely szerint az élőt mint öncélt kell tekinteni, a maga módján újra felélesztette ezt a fogalmat." (Encyklopedie, 1949. 312. o.) A célszerűség elmélete (ahogyan a preformizmusé is) kétség­kívül a kialakuló materialista fejlődéstannak azon alapelve ellen irányult, amelynek értelmében az élő szervezetet a környezet hatására beálló változások formálják és változtatják meg. Hogy mind a célszerűség, mind a preformáció elméletét tudománytör­téneti és filozófiatörténeti vonatkozásban egyaránt csak így lehet értékelni ebben a korszakban, arról Schelling következő megjegyzése is tanúskodik: „Szembenállunk a magyarázatnak azzal az alapos természettudományban tűrhetetlenül felületes voltával, amely szerint az egy fajhoz tartozó szerves lények klasszi­kus különbségeit csupiin a külső természet hatásai, vagy a gondozás hozta volna fokozatosan létre, miközben bebizonyítjuk, hogy annak szervezetében már megvolt a hajlam egy ilyen sajátos ter­mészetre és csak külső okok kifejlesztő befolyására várt." (Schelling Werke, II. 56. o.)

Next

/
Thumbnails
Contents