Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész

gérezte annak preformista lényegét. Itt is ugyanazzal a ténnyel találkozunk, mint az előbbiek során: Goethe és Okén ugyanazt az elméletet alapozták meg az összehasonlító anatómia terén. Azonban Goethe spontán materialista világnézete következtében ezzel az elmélettel elsősorban a magasabbrendű élőlények egységének gondolatát akarta bebizonyítani (a koponya gerinccsigolya elméletét, a tudomány későbbi fejlődése ugyan részben megcáfolta, de változatlanul helyes maradt Goethe elméleti és világnézeti kiindulópontja). Ezzel szemben Okent elméletének kifejtésében és értelmezésében a preformizmus irányította és ezért állt elő az a paradox helyzet, hogy Okén e jövőbemutató felfedezésével a preformizmus tudományellenes és már a korban is élesen cáfolt nézetét támasztja fel. Goethe azért reagált annyira elutasítóan a korabeli német természetfilozófia kirívóan idealista és preformista visszáságára, mert tudományos munkássága gyakorlatában tapasztalta, hogy nézeteit általában azért utasítják vissza, mivel azok szemben állnak a kor idealista irányzataival. Tudta, hogy Bonnet preformációs elmélete volt az, ami belegyökerezett a természetkutatók gondolkodásába és amely meggátolta a fejlődés, a transzformizmus gondolatának érvényesítését. A növénymetamorfózisról szóló elméletét azért fogadták ,,hidegen és majdnem barátságtalanul" (mint Goethe maga írta), mert a „beskatulyázódási elmélet, a preformizmusról alkotott felfogás, a már Ádám idejében meglevő fokozatos kifejlődésével kapcsolatos felfogás, meg a legjobb fejekben is általános uralomra tett szert." (id. Meyer Abich: Biologie der Goethezeit, 69. o.) Goethének azonban nemcsak a preformációs elmélet ellen kellett felvennie a harcot, hogy előkészíthesse a terepet az új természetszemlélet számára, hanem szembe kellett szállnia az élő világ teológikus felfogásával is. Ez a nézet szoros egységet alkotott a preformizmussal: hiszen a preformált csírák fokozatos kibontakozása az isteni célszerűség, a világ eleve meghatározott rendje, összhangja szerint megy végbe. Mindkettő mélyen fejlődésellenes, történelmietlen szemlélet. Cáfolva a természet teológiai felfogását, Goethe szemben állott mind a XVII. és XVIII. századbeli célszerűségi elmélettel, mind pedig ezen elmé-