Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész

valósítását nem tartotta lehetőnek. Goethe Schiller értetlenségét végül is úgy kommentálja, hogy Schiller „képzett kantiánus", míg ő maga ezzel szemben „makacs realista'*. (U. o. 17. o.)* Ezek után érthető, hogj' Goethe miért ragadta ki örömmel Kant fent idézett nézetéből az ésszerű magvat, a természet megismerésének deduktív módszerét. Ugyanakkor, mint ..makacs realista", elveti Kantnak azt az álláspontját, hogy az ilyen természetszemlélet csak egy magasabbrendű ész sajátossága. Majd ezt írja: „Ha eddig öntudatlanul és belső hajtóerő hatására szakadatlanul erre az ősképre, tipikusra törekedtem . . . most már semmi sem akadályozhatott meg abban, hogy bátran vállalkozzam az észnek erre a kalandjéira, ahogyan ezt a königsbergi öreg maga nevezi." (U. o. 159. o.) így hát mind Goethe, mind Kant helyesen ismerte fel a természetkutatás előtt álló feladatot, azonban míg Goethe azt a felismerést materialista irányba mélyítette el és természettudományos tevékenységével bizonyította be annak helyességét, addig A'cmmál ez a felismerés a teológiai világnézet egyik pillérévé változott. Goethe azonban nemcsak Kanttal állott szemben a német természetfilozófusok közül, hanem szembenállt azzal az Okennel is, aki a XIX. század elején Goethétől függetlenül szintén kidolgozta azt az elméletet, amely szerint a koponya gerinccsigolyákból áll. Okén azonban a XVIII. századbeli franciametafizika gradációelméletének és reformizmusának hatása alatt állott és a tényeket elsősorban idealista természetszemléletének alapján értelmezte. Ezért Goethe jogosan mondhatta, hogy ,,a kifejezés értetlen módjának" tartja, hogy Okennél „a csontváz csak egy megnőtt, szétágazott, megismételt csigolya és a csigolya a csontváz preformált csírája. Az egész ember csupán egyetlen csigolya." (Goethes Werke 33 kt. CLV. o.) Goethe nagy érdeme abban rejlik ezen a téren, hogy nem fogadta el kritikátlanul Okennek ezt az elméletét, hanem kipellen* Goethe szerint ez a természetszemlélet „már magából a tapasztalatbólkövetkezik". Ezt Schiller, mint kantiánus, természetesen nem fogadhatta el.