Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)
Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész
mind az élőlények sokrétűsége a külső környezet alakító hatása nyomán jön létre. A későbbiekben azt is látni fogjuk, hogy a subjectív idealizmus elleni harcban Goethe előtt világossá válik, milyen módon kell összekapcsolnia az élőlények átalakulásának, fejlődésének elvét, a gondolkozás objectív törvényeinek értékelésével. Először röviden összefoglaljuk Goethe természettudományi methodológiájának viszonyát az idealista filozófiához. Goethe spontán materializmusának abból az elvéből indult ki, hogy a valóság az elsődleges, ez a valóság azonban nem áll megismerhetetlenül szemben az emberrel, hanem maga is törvényeknek van alávetve. Tehát ésszerű és megismerhető. így lényegében helyesen foghatta fel az objectív törvényszerűségek és a subjectív gondolkozás közti viszonyt. ,,Van valami ismeretlen törvényszerű az objectumban, ami megfelel a subjectumban levő ismeretlen törvényszerűnek" (uo. 154. o.). Ebben a kérdésben az a döntő, hogy az objectív valóság és az emberi tudat közös törvényszerűségeknek van alávetve. Az „ismeretlen" kifejezés épp ezért egyáltalán nem agnostikus értelmű - ilyen felfogás különben is távol állt tőle —, hanem oly összefüggésekre való utalás, amelyek ismeretétől az ember egyelőre el van zárva, hiszen a megismerés fokozatos. Ezzel a probléma-körrel foglalkozik a Faust első részében, Faust párbeszéde a Föld szellemével. A párbeszéd alapgondolata Goethe álláspontja, a subjectum és az objectum összefüggéséről. Az idealista ismeretelmélet kigúnyolása a misztika segítségével rávilágít arra, a cselekvésre ösztönző szemléletre, hogy végső fokon a tett, a tevékenység, a kutatás az, ami megoldja a világ és az ember kapcsolatát, a subjectum és az objectum összefüggésének nagy problémáját. A methodikai konklusió az, hogy ez az összefüggés belülről, a subjectum felől, a platóni megoldással, a subjectív idealizmus módszertanával nem tárható fel. A valóság kutatásának programozása sokféleképpen történhet és önmagában még nem elegendő. Akanti filozófia, amennyiben kirándul a természetszemlélet területére objektív idealista mércével korlátozta az ember számára a természet megismerését.
