Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész

ismeretét. Az „Ismerd meg magadat*' elvével szembeszegzi saját ismeretelméleti alaptételét: „Az ember annyiban ismeri meg magát, amennyiben a világot ismeri." és mélyértelműen utal arra, hogy az emberi tudatot a valóság sokoldali ismerete formálja: „minden új tárgy, amelyet jól megfigyelünk, új szervet tár fel bennünk"' (Goethes Werke 1893. II. Abt. 11. Bd. 59. o.). Ez az elv történetileg visszatérés a Sakrales előtti materialista ismeretelmélethez a platonival szemben. Goethe állásfoglalása a természettudományi ismeretelmélettel kapcsolatban példázza legjobban, mennyire természetszemléletéhez híven alkotta meg természettudományi methodikáját. Tudjuk, milyen rendkívüli jelentőséget tulajdonított a külső környezet alakító, változó hatásának az élőlényekre. Az élőlények functióit csak életmódjukkal, a külső környezet hatásával szoros egységben lehet megérteni szerinte, mert ennek a hatásnak következtében jöttek létre. Ugyanígy az emberi gondolkodás is csak akkor érthető meg, ha az embert és környezetét szoros összhangban szemléljük, mert az emberi gondolkodás megnyilvánulásai is a környezet hatására alakulnak és változnak. Ezért nem érvényes az a platóni tétel, az önmagunk belső megismeréséről, az intuitióról, a gondolkodás belső autonómiájáról. A mozgás, a dinamika alakítja a functiót. hozta létre az élők sokrétűségét és alakítja az emberi gondolkodást, tapasztalatot. Goethe egész életművével igazolta szemléletét. így érthető, miért fogalmazza meg Faust a szentírás kezdő sorait hosszas töprengés után következőképpen: „Kezdetben volt a tett". A tett, a functió, amely kapcsolatba hozza az embert, az élőlényt a külvilággal, amely „új szervet tár fel bennünk", amely alakító hatásúvá válik, amelyen át a környezet hatásai érvényesülnek. Az emberi gondolkozás is ezekre a törvényekre épül fel. „. . . a tárgyak elemei a szemléletek, behatolnak a gondolkozásba és azt a legbőségesebb módon áthatják, szemléletem maga is gondolkodás, gondolkozásom maga is szemlélet ..." (uo. 58-ik oldal). Goethe tehát valósággal közös nevezőre hozza a gondolkozás és a fejlődés problémád. Mind az emberi gondolkozás.