Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész

A LÉT ÉS TUDAT KÉRDÉSE A FEJLŐDÉSTANI SZEMLÉLET TÜKRÉBEN III. A XVIII, és a XIX. század új természetszemléletének egyik központi kérdése volt az élő anyag, az élőlények, térben és időben végbemenő fejlődése. A kutatóknak értelmet kellett adniuk a mozgás, a változékonyság, az összefüggés, a véletlen és a szükségszerű, az egész és a rész, az egyes és az általános, a gondolkodás és a tapasztalat stb. fogalmainak. Ezek nélkül ugyanis a fejlődés kategóriáit nem lehetett kidolgozni. Goethe természettudományos munkássága tanúskodik leghatározottabban arról, hogy az új természetszemlélet kialakulásának valóban ez volt a történeti útja. Ó ismerte fel leghatározottabban és legtudatosabban az új természetszemlélet előharcosai között, hogy a gondolkodási formákat a valósághoz, annak szakadatlan változásaihoz, átalakulásaihoz kell alkalmazni. Mint spontán materialista gondolkodó, élesen szembenáll a német idealizmusnak azzal az irányzatával, amely a subjectum. az emberi megismerő képesség stb. feltárását tartotta a filozófia legmagasabbrendű feladatának. Rámutatott arra, hogy a filozófia a történelem során állandóan döntő hatással volt a tudományok fejlődésére. Ezért feladatul tűzte ki a természettudomány számára, hogy feldolgozza az egyes fontosabb filozófiai iskolák hatásának történetét a természettudományra. Az idealista német természetfilozófia bírálatakor feleleveníti Platon szerinte téves nézeteit, amelyek elhomályosították a természet