Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész

existing causes) hangsúlyozásával előkészítették a talajt a geológia Vico-ja, Lyell és Darwin számára. A történeti természetszemlélet a XVIII. sz. eleji, a francia forradalom eszméinek és eredményeinek hatása alatt álló haladó polgárság egyik legnagyobb vívmánya volt. Nem véletlen, hogy az elmélet fő ellenfelét, Cuviert a restauráció emelte fel. Cuvier szerint:a fizikai természetben megakadt a működések fonala, megváltozott a természet menete, és azon mozgatóerők közül, amelyeket ma felhasznál, egyik sem lett volna kielégítő ahhoz, hogy régi műveit létrehozza." (Discours. . . 185. 27. o.) Nyilvánvaló, hogy ott, ahol egyszer megszakadt a természet menete, ott új meg új ismeretlen hatóerők nyilvánulhatnak meg, és szabad terület nyílik a szubjektív elképzelések számára, mint amilyen a kataklizma elmélet volt. Ezért Goethe és fegyvertársai nemcsak a természet történeti szemléletének élharcosai voltak, hanem ettől elválaszthatatlanul a természeti törvények objektivitásáról, e törvények szükségszerűen ható voltáról szóló elmélet megalapozói is. Goethe számos természettudományos jellegű verse és biológiai tudományos munkája között a Faust második részében fejti ki a fejlődéstannal kapcsolatos végső következtetéseket. Ebben a fejezetben először az idő és a geológiai fejlődéssel kapcsolatos állásfoglalását összegezzük, és a következő fejezetben térünk rá az élőlények és az ember fejlődésével, származásával foglalkozó részekre. A Faust második felében a Klasszikus Walpurgis éj rész foglalja össze Goethe végső természetfilozófiai következtetéseit. A görög filozófia világába vezeti olvasóit és görög filozófusok interpretációjával ismerteti saját álláspontját. A görög környezet természetfilozófiai szempontból is jól megalapozott. Goethe nemcsak művészeti, esztétikai alapkérdésekben tért vissza a klaszszikus görög forrásokhoz. A természettudomány problémáit, az összefüggések keresését, a deduktív módszer megújítását épp a deduktív szemlélet, az alapvető összefüggések keresésén fáradozó görög filozófusok társaságában keresi tovább, és fogalmazza meg a klasszikus Walpurgis éjben. Ebből a szempontból két lényeges kérdésre kell kitérnünk.