Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész

A filozófusok, akik e természetfilozófiai kulcsszínjátékban felvonulnak a Socrates előtti filozófiai kor képviselői, az ismeretelméleti materializmus megalkotói. Goethe, aki élesen szembenállott Platon korai ismeretelméleti nézeteivel, tudatosan hozzájuk nyúlt vissza a természettudományi és methodológiai kérdések megfogalmazásakor. A másik érdekes kérdés a Klasszikus Walpurgis éj szerkesztése. Goethe itt párhuzamosan használ mythológiai és természett u dorn án y os a pparátu st. A mythológiai apparátus a hagyományoknak megfelelően ábrázolja a természet erőinek működését. Seismos monológja elmondja, hogy a Föld arculatát drámai erejű földrengések formálják, és amit az ember táj szépségként élvez, az rettenetes pusztítás eredménye. A Peneios nádasa mitikus versekben tárja fel a természet szépségének titkait. A mythológiai apparátussal párhuzamosan a színen megjelenő Thaïes és Anaxagoras már tudományos fejtegetésekbe bocsátkoznak a Föld színének változásairól. Goethe a klasszikus W'alpurgis éjben először a geológiai alapkérdéseket hozza előtérbe, és csak ez után tér rá a biológiai és pszichológiai problémákra. Thaïes és Anaxagoras kettős értelemben kulcsszereplők. Mint filozófusok, a Socrates előtti irányzatot képviselik, amelyhez mint említettük Goethe visszanyúlt. Ugyanakkor Thaïes lényegében nemcsak saját történetileg ismert álláspontját képviseli a világ felépítéséről, hanem Werner-féle neptunista geológiai irányzatot, amely Goethe korában az egyik fontos természettudományi iskolája volt. Anaxagoras a Hutton nevéhez fűződő vulkanista geológiai iskola nézeteit tolmácsolja. Goethe ezzel a módszerrel elevenítette meg a geológiai korabeli alap problémáját, és arra is felhívta a figyelmet, hogy a két iskola klasszikus hagyományokra vezethető vissza. A neptunisták mint tudjuk, a Föld arculatának változásait a víz lassú építő és romboló hatásának tulajdonították. A vulkanisták a lassú folyamatos változások helyett a mozgatóerőt a vulkanikus tevékenységben a robbanásszerű átalakulásokban látták. Ebben az alapvető kérdésben Goethe a neptunista irányzathoz csatlakozott, azon-