Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)
Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész
felszínének változását időszakos, kisebb-nagyobb vulkanikus kitörésekkel, gyors földcsuszamlásokkal stb. egyszóval erőszakos, egyszeri és nem állandóan ható tényezőkkel magyarázták. Azéit csatlakoztak a darwinizmus előfutárai a neptunistákhoz (a Föld minden változásának oka a víznek a kőzetekre gyakorolt lassú, de állandó hatása), mert ez a folyamatos, de szakadatlan fejlődésnek azt a felfogását támasztotta alá, amelynek segítségével vált egyedül m agyarázható vá számukra az élő világ fejlődése. Goethe pl. egyszer úgy nyilatkozott, hogy minden hirtelen változás természetellenes. Voltak azonban olyan megfigyelései is, melyek arról tanúskodnak, hogy mégsem vetette el teljesen a vulkanisták felfogását, legalábbis kisegítő hipotézisként felhasználhatónak vélte. ,,...a Föld különböző alakulásainak megmagyarázásakor csak akkor hívhatjuk segítségül az erőszakos forradalmakat, ha azokkal a nyugodt változásokkal, amelyek mégis leginkább felelnek meg a természetnek, többé már nem érhetjük be." (Levele Leonhardhoz) A fejlődés folyamatosságának ugyanezt az álláspontját képviselte Goethe kortársa, a másik nagy predarwinista, G. Saint Hilaire, aki elsősorban paleontológiái kutatásai alapján jutott hasonló következtetésre. A Cuvier-vel lefolytatott (1830)-as viták alkalmával annak bebizonyítására törekedett, hogy a teleoszauruszok és a krokodilhoz hasonló állatok között nincs űr, hogy a köztük levő átmenetet a szteneoszauruszok alkotják. Kutatásainak eredményeit úgy összegezte, hogy ,,a ma élő állatok a nemzedékek során keresztül és megszakítás nélkül származtak le a diluviális korszak előtti kihalt állatoktól." (Mém. de l'Acad. 1833 74, o.) Mind Goethe, mind Geoffroy Saint Hilaire tulajdonképpen a lét-okok elméletével alapozták meg a geológiát, paleontológiát és a biológiát: ma is változatlanul ugyanazok az okok hatottak, mint régen. Számukra így a történeti fejlődés gondolata fűzte össze egységbe az élő és az élettelen világ számtalan jelenségét, az addig mozdulatlannak hitt természetet egységesen és törvények által szabályozottan lefutó folyamatnak fogták fel. Goethe és Saint Hilaire a lét-okok (az angol kifejezés találóbb :
