Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész

Maillet-et, Goethe azonban felismerte a vulgáris hasonlatokban rejlő racionális magvat. Összesen egy rövid megjegyzésében hivatkozik De Maillet-re, de e megjegyzésének az az összefüggés ad jelentőséget, amelyben a megjegyzést teszi: (az előbbiekben Voltaire fentebb ismertetett álláspontjáról volt szó) „Amit Maillet Telliamedjében írt" (T: De Maillet műve), és: „az egész a vízből fejlődött ki." Ha összevetjük ezt Goethének azzal az álláspontjával, amit a Faustban, más verseiben és leveleiben fejtett ki, hogy ti. az ember „a vízből származott" (ugyanez volt a véleménye De Maille t-nek is, aki nézetét így fogalmazta meg: „az ember kezdetben hal volt") — akkor nyilvánvaló, hogy a paleontológiái adatok olyan előremutató értelmezéséről van szó, amely az emberi nem keletkezésének tudományos megalapozásához járul hozzá. Mint az előbbiekből kiderült, Goethe a megszokott időfogalmat áttörte, és történeti időfogalommá szélesítette ki. Ehhez a lépéshez különösen a geológia helyes értelmezése segítette hozzá. Engels nagy jelentőséget tulajdonított a geológia tudományának az időről alkotott felfogás kiszélesítése szempontjából. Nyilvánvaló, hogy a történeti szemléleten alapuló biológia létrejöttének előfeltétele volt, hogy a természettudósok az élettelen világgal foglalkozó tudományok adatait felhasználva már ezzel a történetivé tett időfelfogással közeledjenek a biológia anyagának értelmezéséhez. Ez volt a predarwinisták enciklopedizmusának egyik nagy eredménye. A nagy predarwinisták ugyanis, Pallastól kezdve G. Saint Hilaire-ig és ßaer-ig és maga Lamarck is, a fejlődéstan első megalapozója, óriási fontosságot tulajdonítottak az idő fogalmának, melynek jelentőségét elsősorban a geológia tudatosította bennük. Goethét is a történeti alapon felfogott geológia segítette hozzá az élő világ történeti szemléletéhez. Ezen belül Goethe a fejlődést, változást ugyanolyan egyoldalú evolucionista módon értelmezte mind az élő, mind az élettelen világban, akárcsak a többi kortárs predarwinista és maga Lamarck is. Ez az álláspontjuk főként a kreacionizmussal és később a cuvieri katasztroelmélettel való szembenállásukból fakadt. Ezen az alapon álltak szemben mindnyájan a vulkanista geológusokkal is, akik a Föld 13* 195