Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)
Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész
vallásellenes harcuk tett szükségessé, (természetes, liogy ezt csak a felvilágosítók által megteremtett talajon tehette meg.) Mint megjegyzéseiből kiderül, rendkívül érdekelte a Föld és az emberi nem keletkezésének kérdései: a kőzettan és a geológia pedig ezeknek a kérdéseknek mélyebb megértéséhez vezette. Ezért képviselhette azt az álláspontot, hogy „el fog jönni nemsokára az az idő, amikor nem dobálják többé egymásra a kövesült maradványokat, hanem a világ különböző korszakainak megfelelően fogják rendezni azokat." (1782) és „Mindazok a csontmaradványok,.. .amelyekre a föld belső homokrétegében mindenütt rábukkannak, mély meggyőződésem szerint a legújabb korszakból származnak, amely azonban — megszokott időszámításunkkal szemben — roppant régi." (1782) Goethe másutt pedig arról beszél, hogy a Földet is „genetikus' szempontból kell vizsgálni, hogy a Nebelsterne maguk is „leendő világok", az üstökösök pedig „leendő égitestek". Világos tehát, hogy Goethe a történeti szemléletet kiterjesztette a geológián túlmenően az asztronómiára is. Ennek a ténynek óriási tudománytörténeti jelentősége van: hiszen a XVIII. század közepének egyik legnagyobb tudományos vívmánya, a Kant (majd később a Laplace)-íé\e kozmogóniai elmélet csak a XIX. században vált ismeretessé. A metafizikus szemléletet elsőként a Kant—• Laplace-féle elmélet (és K. F. Wolff epigenezis elmélete) törte át. Goethénél persze szó sincs hasonló tudományos apparátussal kidolgozott elméletről: mégis óriási érdeme, hogy a természet abszolút változatlanságát valló korban ilyen felismerésekhez jutott el. Goethe különben meg akarta írni „A természet általános történetét" —- ez a munkája azonban nem készült el, csak ezzel kapcsolatos utalásai vannak. Másrészt Goethét a geológia és a paleontológia elsősorban az élő világ keletkezésével kapcsolatosan érdekelte. Ezen belül egyrészt az emberi nem, másrészt az állatvilág eredete foglalkoztatta. Ezzel magyarázható az, hogy amikor az állati maradványok kérdésében Voltairerel szemben foglal állást, De Maületm hivatkozik, aki a XVIII. században elsőként állította fel azt a hipotézist, hogy a kövesült maradványok az emberiség előtörténetéhez szolgálnak adatul. A kortársak kigúnyolták De
