Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész

kutatás területén: a filozófia, a tudatos világnézeti álláspont bevonulása az addig jóformán tisztán empirikus tudományba. „Elsőnek őbenne állott helyre az ember és a környező világ igazán valóságos, kölcsönös viszonya; a természetbúvároknak nagy példát mutatott. . . empirikus megfigyelő, de nézzétek csak, hogy nő, fejlődik ki megfigyeléséből az adott tárgy fogalma... a filozófiát szükségszerű kiegészítője, a természet felé fordította." (Válogatott filozófiai tanulmányok. 157 8. o.) Goethe számára a tudatos filozófiai kiindulópont tette lehetővé, hogy egységes képet alkosson az élettelen, valamint az élő világról, és az élő világra vonatkozó akkori ismereteket alkotó módon felhasználva rámutasson a biológia előtt álló legfontosabb megoldandó kérdésekre, s hogy maga is hozzájáruljon e kérdés megoldásához. Természetesen, szó sincs arról, mintha Goethe egységesen rendszerbe foglalta volna az élettelen világgal kapcsolatos eddigi nézeteket. (Minket csak azok a nézetei érdekelnek ebben a vonatkozásban, amelyek kapcsolatban állnak predarwinista nézeteivel, és mintegy megalapozzák azokat.) Azonban számos elszórt megjegyzése tanúskodik arról, hogy helyesen ismerte fel a geológia és a paleontológia előtt álló legfontosabb problémát: a történeti szemlélet bevitelét ezekbe a tudományokba. Goethét a paleontológia kérdései két vonatkozásban is mélyen foglalkoztatták : az egyik vonatkozás a földtörténettel, a másik a biológiával, a fajok fejlődésével volt kapcsolatos. Goethe korában, még korának olyan kiemelkedő és a természettudományokban is jártas gondolkodói, mint amilyen pl. Voltaire volt, azt tartották, hogy a különböző kőzetekben talált kövesült állati maradványoknak semmi jelentőségük sincs a tudományok számára, hogy azok csupán a „természet játékai". Goethe erre a következőképpen utal: ,,. . . mindazok a szerves maradványok, amelyek a kőzetek világában találhatók, eredete az özönvíz. . . a szentírás ellenfelei, ezzel ellentétben, tagadták ezeket a kövesült maradványokat és Voltaire kijelentette: a kövesült csigák nem mások, mint „lusus naturae". Goethe azonban már felülemelkedhetett a felvilágosodás nemzedékének ezen a korlátolt álláspontján, amelyet azok számára 13 Orvostörténeti közi. 193