Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)
Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész
Az új, a természeti dialektika kezdetleges felismeréseit tudatosító, a transzformizmuson alapuló morfológia eredményeit költőien általánosító verssorok ezek. Az új természetszemlélet felfedezése, amelyből fakadó élmény Goethét ilyen és hasonló versek megírására ihlette és amely még Lamarcknál is részben természetfilozófiai burokban jelentkezett, ezzel egyidejűleg kezdett szert tenni a tudományos megalapozásra : Lamarck evolúciós rendszertanában és fiziológiájában, s Goethe transzformizmuson alapuló botanikájában és összehasonlító anatémüájában. Goethe tehát lényegében ugyanannak a célnak kitűzéséhez érkezett el, mint nagy kortársa Lamarck. Láttuk, hogyan törekedett Goethe arra, hogy szemben állva kora idealista természetfilozófusaival új utat törjön Németországban a haladó természetszemlélet számára. Azonban Goethe tevékenységét lehetetlen megérteni csupán az ezzel az irányzattal való szembenállásából: ő is, akárcsak Lamarck, módszertanilag is több irányban küzdött a születő biológia megalapozásáért. Míg a célszerűség, a preformizmus dogmái ellen elsősorban azért harcolt, hogy érvényre juttassa spontán materialista természetszemléletét, addig a mechanikus materializmus ellen azért lépett fel, hogy győzelemre vigye az élő világ kezdetleges dialektikus szemléletét. Természetesen, Goethe világnézeti harcának ilyen alapon történő kettéválasztása csak relativen jogosult, mert a preformizmus stb. ellen folytatott küzdelmének is fontos mozzanata volt a metafizikával való szembenállása és fordítva: az empirizmus elleni küzdelmében egyben az abból fakadó szubjektívizmus ellen is fellépett. Goethe kritikai munkássága a biológiai metodológia területén óriási jelentőségű. Ő mutatta ki világosan az analitikai módszer eredetét, filozófiai forrását és a zsákutcát, ahová minden pozitív eredménye ellenére a természettudományt viszi, mint egy hóeke, amely működése közben állandóan maga elé halmozza az anyagot, amíg végül megreked a felhalmozott tömeg előtt. Később, a predarwinista korszakban a dialektikus materializmus küszöbéhez eljutó Herzen volt az, aki a leghelyesebben és legelőremutatóbban értékelte Goethe tevékenységét. Felismerte, hogy Goethe fellépésével új korszak kezdődött a tudományos
