Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész

módszere és szemlélete is szükségszerűen korlátozott. Történetileg nézve, haladást jelent természetesen a puszta leíráson alapuló „természettörténettel" szemben a tulajdonképpeni biológiai tudomány felé. Az anatómiai analízis lépcsőfoka az élő világ tudományos megismerésének és állandó szükségszerű mozzanata is annak. — Goethe tudományos álláspontjából szükségszerűen következett, hogy az anatómiát nevezte az élő világ kémiájának, és ennek az álláspontnak megvolt a maga viszonylagos jogosultsága a XVIII. században, a biológia fejlődésének korabeli színvonalán. Goethe tudatában volt annak, hogy egyoldalú indukcióval, az elszigetelt egyesből való kizárólagos kiindulással a kutató nem juthat el a lényeges összefüggésekig, nem állíthatja helyre, nem tükrözheti vissza az élő világ sokrétű gazdagságát. Véleménye az volt, hogy a „szintetikus általánosítástól", az élő szervezetek egységében történő szemléletéből kell kiindulni és onnan tovább haladni az egyes tények értelmezése felé. Az indukció ugyanis megöli a mozgást, megszakítja az összefüggést és statikus, hamis képet nyújt a valóságról. Hogyan is helyeselhette volna az a költő és természettudós a valóság szakadatlan változását, elevenségét mozdulatlanságra és szétdarabolásra ítélő kutatómódszert, aki morfológiai tanulmányai elé a következő mottót írta: „Sieh, er geht vor mir über ehe ichs gewahr werde, und verwandelt sich, ehe ichs merke. . ." és: „Und es ist das ewig Eine, Das sich vielfach offenbart; Klein das Grosse, gross das Kleine, Alles nach der eignen Art. Immer wechselnd, fest sich haltend, Nah und fern und fern und nah: So gestaltend, umgestaltend, Zum Erstaunen bin ich da."