Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)
Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész
tartotta ezt a tudományágat, meggátolta, hogy objektív törvényszerűségeinek felismerésével, valóban tudománnyá fejlődjék. Mindhárom akadály szükségszerűen alakult ki. Mi más, mint az összehasonlító anatómia fejletlensége tette lehetővé, hogy a kutatók elvesszenek az empirizmusban, a teleológiában és a vallásos világnézet különféle zsákutcáiban? Épp ezen a ponton függ össze Goethe számára elválaszthatatlanul a tudományos világnézet behatolása az élő világgal foglalkozó elméletbe, és ez utóbbi termékeny továbbfejlődése. Tudományos természetszemléletről van szó, amely nemcsak egy tudományág: konkréten az összehasonlító anatómia „filozófiája", és amelynek ezért általános természettudományos értéke van, mert elméletében az élő világ törvényszerűségeit általában helyesen ismeri fel, és módszerével nyomon követheti ezeket. Mindebből következik, hogy ennek az elméletnek feltétlenül materialistának kell lennie — azonban miután nem a mechanikai tudományokról van már szó —, ez az elmélet nem elégedhetik meg többé a mechanikus, metafizikus módszerrel. Azok az akadályok, amelyekre Goethe felhívta a figyelmet, nemcsak az idealista filozófia megnyilvánulásai, hanem egyben a metafizikus gondolkodási mód termékei. Míg az első, az empirikus, a valóságos élő világ mozgását, változását állóképekre darabolta fel és így megölte, addig a teleológiával, az állatlélekkel stb. kapcsolatos nézetek a természet mozgó, dialektikus összefüggéseit kiagyalt, előre meghatározott ál összefüggésekkel helyettesítették, merev sémákba gyömöszölték a mozgó valóságot. A XVIII. század végén Goethe jogosan lépett fel a vallás hamis konstrukciói ellen, és helyesen ismerte fel ezekben a tudományos fejlődés egyes gátjait. Ekkor még csak olyan ál összefüggések ellen kellett felvenni a harcot a biológia materialista képviselőinek, amelyekben könnyen fel lehetett ismerni, hogy idegen területről, a vallás területéről ültették át azokat. Más volt a helyzet a XIX. század elejétől kezdve, amikor már a vallástól kölcsönkért elemeket szervesen beágyazták a természettudományba, mint pl. Cuvier a paleontológiába, és amikor már az a látszat adódott, hogy az idealista következtetés a tudományos anyag feldolgozásának eredménye.
