Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Katona Ferenc: Ismeretelméleti és származástani kérdések Goethe Faustjában. II. rész

fellépése az empirizmus és az indukció egyoldalú alkalmazása ellen, arról többek között az a tény is tanúskodik, hogy Geoffroy Saint Hilairc, a kor egyik legkiemelkedőbb biológusa is hasonló harcot folytatott az új biológiai módszer megalapozásáért. Saint Hilaire a harcot közvetlenül Ciwier ellen folytatta, de egyben csapást mért a francia természettudományban akkor jóformán kizárólagosan uralkodó metafizikai módszerekre is. Saint Hilairenek az volt a véleménye, hogy ,,a tényeknek. . . ha elszigetelve maradnak, nincsen semmi értékük sem a tudományok épülete számára..." (Mémoires de l'Académie des sciences, T. XLI. 137. o. 1833.) Azt hangoztatta, hogy a földhözragadt empírikusok iskolája számára ,,a természettudós tudományának e három eredmény körébe kell zárkóznia : megnevezni, regisztrálni és leírni." (u. o. 136. o.) Saint Hilaire ezzel a kérdés lényegére tapintott. Valóban, a predarwinisták fellépése előtt a természetkutatók ebbe a szűk körbe zárták az élő világ szemléletét, úgy vélték, a terminológia kidolgozásával és a leírással eleget tettek feladatuknak. Természetes, hogy ez a szakasz szükségszerű fok volt az élő világgal foglalkozó tudományok fejlődésében. A predarwinisták fellépése, a tudománnyal szemben felállított követelésük viszont azt jelentette, hogy ez a szükségszerű szakasz már lezárult, ami régen erény volt, most már hibává változott. Saint Hilaire lényegében helyesen vázolta fel az élő világgal foglalkozó tudomány fejlődésének különböző szakaszait. Az ötödik szakaszba sorolta be azt az időszakot, amikor a terminológia kidolgozása, a mesterséges rendszerezés után elérkezik a „természetes kapcsolatok" (összefüggések) „filozófiai tanulmányozásának" kora. A fejlődés új, magasabb fokát pedig a „szerves szerkezet egységéről" szóló elmélet megalapozása jelenti, ami tudvalevőleg az ő vívmánya volt. Ami minket jelenleg ebből a szempontból érdekel az, hogy felismerte: a biológia számára a gyűjtés stb. korszaka már túlhaladott, új feladatok állnak a természettudós előtt. Saint Hilaire joggal tekintette Goethét szövetségesének abban a harcban, amelyet a fajok változatlanságának stb. dogmája ellen vívott. Goethe talán még világosabban felismerte