Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Magvarországi gyógyvízvizsgálatok a XVIII. században

nyomtatásban csak tanítványa. Oester reicher József jelentette meg. (27). Rendkívül jellemző Winterire ez a munka. Megmutatkozik benne a legfrissebb irodalom ismerete is, egyben azonban az is látszik, hogy igyekezett önálló utakon haladni. Egyéni elnevezéseket alkalmazott, s egyéni módszereket is kidolgozott, pl. ő dolgozott ki első ízben módszert a vizek oxidálható alkatrészeinek meghatározására. Oxidálószerként salétromsavat használt. A kapott eredményt a vízben található flogiszton mértékeként értelmezte. Ez a helytelen értelmezés okozta azután elsősorban, hogy Wintert módszerét Oesterreicheren kívül senki sem használta, a flogiszton-elmélet ugyanis épp az ezeket követő évek során dőlt meg egyszer s mindenkorra. Wintert már nemcsak minőségi, hanem mennyiségi elemzést is végzett, amint korabeli külföldi tudósok is egyre inkább tértek át a kvantitatív analízisre. Más hazai kutatóknál is megmutatkozik ez az áttérés. Richter Károly még csak viszonylagos mennyiségeket határozott meg (29), llaquet utazásáról szóló könyvében már a ma is szokásos módon közölte analíziseinek mennyiségi eredményeit (31). A mennyiségi meghatározásokra való áttérés újabb nehézségek elé állította a hazai orvosokat. Hiányoztak a kvantitatív analízishez szükséges jól felszerelt laboratóriumok, és sokszor az orvosoknak az ilyen munkához szükséges jártassága is. Nem kell csodálnunk, ha volt olyan orvos, akinek kételyei támadtak az analízis végeredményeinek megbízhatóságait illetően. Hambach Sámuel szepességi orvos a bepárologtatással nyert száraz maradék vizsgálatával kapcsolatosan így nyilatkozott: „Egyébként csak az isten tudja, mennyit vitt el a földből, sóból, spiritusból és egyéb ilyenfajta alkatrészből a haszontalan atmoszféra. .. Ebből a szempontból a kémikus az elpárologtatás által nyert maradék részeknek sem mennyiségét, sem minőségét nyugodt lélekkel nem mutathatja ki. Kiégetéssel, kioldással, dekantálással, ismételt lepárlással, Hippokratész nedves bilincsein való átvezetéssel, kristályosítással és végtelen sok másféle eljárással, oh Paracelsus, mennyi molekula elveszhet" (26). Hogy nem indokolatlan Hambach kételye a pontosságot 12 Orvostörténeti közi. 177