Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)
Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Magvarországi gyógyvízvizsgálatok a XVIII. században
illetően, idézzük tanúnak Babocsay Józsefet, aki Mátyus és Aranka után harmadiknak írja le magyarul a végzett kémiai vizsgálatait. Amikor Hévíz vízének szén-dioxid (akkori néven: aer fixus) tartalmát meghatározta, meszes vizet öntött a vizsgálandó vízhez, s a csapadék mennyiségét határozta meg. Hozzáfűzi azonban a leíráshoz, hogy „Nem tagadom, hogy a' tulajdon meleg Víznek földes részeiből is valami hozzá nem takarodhatott" (32). f) Nyulas és Kitaibel A XVIII. század végén, elsősorban a svéd Bergman működése folytán kialakult az analitikai kémiának az a módszeres eljárása, amely máig sem sokat változott. Az új módszerek megjelenése igen rövid idő alatt elavulttá tette az összes régieket. A régebbi vizsgálatok elértéktelenedését fokozta egyben az a körülmény is, hogy időközben a kémiában lejátszódott a nagy átalakulás, s még a jó módszerekkel készült analízisek is elavultak, minthogy az eredmények kiértékelése a régi elméleti alapok segítségével történt. Jól mondja Höring, miért szükséges ICipachernek az előbbiekben említett, különös gonddal készült vizsgálatait megismételni, ugyanis a vizek „összetevőinek megállapítása sok kívánnivalót hagy hátra", ez azonban természetes is, hiszen Wipachernék ,,nem volt fogalma a mi pneumatológiánkról, s nem segítette őt szellemes eszközök tömege" (35). A századforduló körül, a gyógyvizek előző vizsgálatainak megismétlése alkalmával több igen értékes munka született. Éppen a századforduló évében látott napvilágot Nyulas Ferenc erdélyi főorvos különösen értékes munkája (33). Tudatosan a nagy svéd analitikus, Bergman példáját követte, sőt egy kötetet művéből arra is szentelt, hogy a „bontás" módszereit és elméletét tanítómestere nyomán ismertesse. Nyulas nemcsak elméleti vonatkozásban nyújtott kimagasló értékű munkát, analízisei is, amelyekkel a radnai gyógyvizeket vette vizsgálat alá, olyan jók, hogy amikor nemrég Spielmann és Soós a vizsgálatokat modern módszerekkel megismételték, meglepő egyezést találtak a régi és a mostani eredmények között (40).
