Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)
Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Magvarországi gyógyvízvizsgálatok a XVIII. században
b) Torkos Juszt us János A század közepe körül a kémiai analízis módszereinek fejlődése hazánkban is megmutatkozik. Különösen lényeges előrelépést mutat az előző vizsgálatokhoz viszonyítva Torkos Juszius János, a hírneves pozsonyi orvos munkássága. 1745-ben a pöstyéni, 1746-ban a dunaalmási gyógyvize kivizsgálatáról számolt be egy-egy könyvecskével. 1754-ben Zólyom megye és környéke vizeinek vizsgálatával foglalkozott. Ez utóbbi, nagyszabású munka eredményeit összefoglaló kéziratra Weszprémi nemcsak hivatkozik, hanem részletezi annak tartalmát is, maga a kézirat azonban ismeretlen helyen rejtőzik. A Magyar Országos Levéltár egy 1763-as rövid vizsgálati jelentésének kéziratát őrzi. Az egykori művekkel ellentétben igen jól, rendszerezetten felépítve dolgozta ki vizsgálati módszerét, s beszámolója is mintája a jól felépített jelentésnek. Elég nagyszámú vegyszerrel dolgozott, bizonyos, hogy jól felszerelt laboratóriummal rendelkezett. Csak néhány fontosabbat említsünk meg: hamuzsír, rákszem, kénsav, salétromsav, sósav, ammónia, borax, borkő, ecet, cukor, tej, szublimát, gubacs, ibolyáié, mészvíz. ólomecet, vasgálic. Részletesen leírta, hogy melyik vegyszerre] vizsgálva a vizet, milyen változást kapott. Külön figyelte meg a vizet friss, valamint felfőzött állapotban. A kapott eredményt pontosan feljegyezte, ez a nyomtatott könyveiben is megtalálható. Megfigyeléseit ig3 7 ekezett a tudomány akkori állapotának megfelelően értelmezni is: abból kiindulva, hogy a felfőzött víz kissé lúgos kémhatást mutat, de a friss víz kezdetben savas, csak később válik a főzötthöz hasonlóvá, azt állapítja meg, hogy a „főzött víznek ezt a rögtöni színváltozását nem mással, mint a hévvíz melegítése és forralása által összesűrített sónak" kell tulajdonítani. Ez ma ugyan nem állja meg a helyét, ennek ellenére értékelnünk kell jó megfigyelőképességét és azt a törekvését, hogy mindent tudományosan megokolni igyekezett. A víz szokásos lepárlását háromféle módon is elvégezte: lepárolta üvegedényben, vasedényben a kémiai tűzhely segítségével, továbbá úgy is, hogy a Nap melegét használta fel a víz
