Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Magvarországi gyógyvízvizsgálatok a XVIII. században

tartalmaz, úgy bizonyította be Jordán, hogy hét orvos jelenlétében megivott öt pohárral ebből a vízből. Szorulása lett, és ez szerinte elég bizonyíték, minthogy a salétromnak, a konyhasóhoz hasonlóan, ellenkező hatása szokott lenni. Hermann kortársa, Stoker Lőrinc a budai vizekről írt, nyomtatásban 1721-ben megjelent munkája sokrétű, de nagymértékben régies kémiai tudásáról tanúskodik. Vizsgálatait részletesen nem írja le, csak a konlúziókat: „Ezekből és száznyi hasonló kísérletekből azt állapítjuk meg, hogy hévvizeink közönséges ként és a fémek kénét, salétromot, timsót, mészkövet, bolusföldet . . . tartalmaznak." Furlaninak a fertőrákosi vizek vizsgálatáról szóló 1738-as dolgozata ugyancsak sokoldalú képzettségéről tanúskodik, megállapításai azonban a korabeli analitikára jellemzően, meglehetősen bizonytalanok. „Állítom — mondja —-, bogy elsősorban timsó, mészföld, közönséges sók és kén fordulnak elő a rákosi héwizekben" (5). Nem mutat lényegesen előre sem Mayer (6), sem Cari/ophilus dolgozata (7). Nem is volt könnyű elszakadni a múlttól. Még 10 évvel később is Woita Antal, Hont megyei főorvos Szklenofiirdő vizeiről írva (10) —bár az analízist modern módszerekkel hajtotta végre — amikor a víz faj súlyát hidrosztatikai mérleggel nem tudta megállapítani, minthogy eltérő adatokat kapott. Hippokratész elve alapján igyekezett a víz faj súlyát megmérni úgy, hogy két vízmintát egymás mellett melegített. Hippokratész szerint ugyanis, „amelyik víz gyorsabban melegszik és gyorsabban is hűl, az a legkönnyebb." Hogy e téren még milyen tévhitek éltek a köztudatban, arra vonatkozóan idézhetjük IFoítától azt a megállapítást, hogy „vannak olyan vizek, amelyekben a bedobott testek nem mennek a víz fenekére, vannak olyan folyók is, amelyekben, amikor idegen patakot kénytelenek felvenni, az egyik víz nem keveredik a másikkal." Idézhetjük Sz. Szottjori Józsefet is, aki 1832-ben meglehetősen határozatlanul száll szembe egy régi hiedelemmel: ..Említik régi írók, hogy a' föld kebeléből részegítő ital is buzgott volna, de mivel hazánkban ily nem találtatik, e' dolog vitatás alá se vétetik itt."