Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. (Budapest, 1962)

Dr. Jendrassik Loránd: Semmelweis és Lister teljesítményei egy mai élettan-kutató megvilágításában

Erre azt a megállapítást tették, hogy döbbenetes ellentétben áll Semmelweis nagy életművével, hiszen ő éppen az orvos tisztítatlan kezének vészthozó hatását mutatta ki. Én azt hiszem azonban, hogy itt nincsen semmi ellentmondás. A tétel éppen egy felszólító, imperativ kijelentés: Nem szabad az orvos kezének ártalmas hatásúnak lennie! (Aki Semmelweis tanítását betartja, annak nem is!) Mily szellemes a VIII. tétel: „Prognosis non de aegri, verum de Medici sorte decernit." Hogy a prognózis nem annyira a beteg, hanem az orvos sorsáról dönt. Legfontosabb a VII. tétel: „Viget in omnibus corporibus nisus conservationis." Nem lehet kétséges, hogy a megőrző tendenciát Semmelweis természettudományi értelemben mondja ki, s az is világos, hogy a corpus-szót nemcsak előre vonatkoztatja, hanem mint már előtte évszázadok óta használatos volt, minden testre, vagyis élettelenre is. Ezért e tétel az alkalmazkodás, az autoreguláció általánosságát jelenti, azt, amit hosszú évek munkájával sikerült végre bizonyítanom. Tehát: az. élettelen testekben is van az állapot-megőrzésére irányuló törekvés. Felemelő érzés látni, hogy ezt az alapvető tételt, amit Max Planck, a modern fizika egyik legeredményesebb alakja élete végén is csak tagadott, Semmelweis, a magyarság legnagyobb orvosegyénisége, már fiatal kezdő korában is olyan világosan foglalt törvénybe. (Az előadás anyagának megírásánál érdemesnek látom még kiegészíteni, különösen olyanokkal, amik utólag jutottak tudomásomra.) Semmelweis felfedezésének lényege, hogy a szepszis okozója valamilyen anyagi jellegű tényező, ami a pusztuló és rothadó szervezetekben keletkezik, és aminek már igen kis mennyiségei is képesek kórokozó hatások kifejtésére. Ezek megfelelő vegyszerekkel, pl. a chlór és hypochlorit-oldat, elpusztíthatok. Fia e tényező léte Semmelweis kutatásai alapján bizonyított, akkor igen fontos érveket jelent a baktériumok szerepének megértésére. Rávilágít, hogy a baktériumok jelentik az illető betegség okát (nem pedig következményét), s minthogy toxinjaikkal együtt, anyagok, már igen kis mennyiségeikben is hatásosak. Ez azért