Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Zsakó István: A magyarországi pellagra történeti vázlata

János „Két pellagra-esetről" számol be (Orv. Hetilap, 1898. 485. old.). Csépéi Lajos „Pellagra-esetek az Alföldön" címmel a Gyógyászatban számol be a pellagra-esetekről. (1903. 726. old.). 1900-1904-ből több közlemény ismeretes. Egyik igen alapos és számos történeti, tüneti, kórbonctani vonatkozású adatot tartalmazó munka Veres Ferencnek a Purjesz Albumban megjelent tanulmánya „A pellagráról, különös tekintettel Magyarországi viszonyaira". Ebben több pellagras eset fényképe is található az arcról és kezekről, melyek híven mutatják a jellemző bőrelváltozásokat. A magyarországi pellagra történetében érdekes jelenség az, hogy nálunk mennyire kételkedtek ennek a már elég régen helyesen kórismézett betegségnek megjelenésében. Purjesz Zsigmond belgyógyászati tankönyvében (III. kiadás 1894-ben) olvasható, francia szerzők állítása, hogy nálunk is lenne pellagra „már Schwimmer által vissza lett utasítva". De mégsem hallgatható el - folytatja Purjesz -, miszerint „újabb időben merültek fel olyan hangok, melyek amellett szólnak, hogy a pusztító betegség a Szilágyságban nem volna idegen". Ilyen bevezetés után írja le a pellagra kórképét. Endemikus fellépése következtében a pellagra a magyar állam egészségügyi vezetőinek fontos kérdésévé növekedett. Három igen neves orvos kapott megbízást, hogy tanulmányozza a pellagra külföldi elterjedését és megelőzését, illetőleg a megelőzési intézkedéseket. Az eredményes tanulmányútról a Gyógyászat 1898. évfolyamában (527., 544. old.) az ismertetés „A pellagra Olaszországban" c. alatt jelent meg. Mint olvashatjuk - „Azon betegség, mely újabban szaporította hazai endémiánk sorát, joggal köti le az orvosi közönségnek és az illetékes hatóságoknak is figyelmét". - A belügyminisztérium egészségügyi osztálya „kezdet óta a legéberebb figyelemmel követi a nehéz kérdést". A kiküldöttek: Niedermann Gyula és Konrád Jenő igazgató főorvosok, Farkas Jenő min. titkár. Az ő jelentésükből közöl részleteket a cikk. „A könnyű eseteket az olaszok otthonukban kezelik és ápolják. A súlyos eseteket, ha még nincsen elmebaj, pellagrosariumokban (pellagra-betegek kórháza) helyezik el. Az elmebetegséggel szövődött esetek tekintetében előbb megfigyelő osztályokon történt kivizsgálás után az elmegyógyintézeti internálás következik." A három kiküldött a mogliano-venetoi pellagrosarium-