Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Reinhold F. G. Müller: Az indiai sebészetről

kaszban találkozunk egy verseny értékelésével is. A gyógyítást csodának kell tekintenünk. Igen feltűnő, hogy a védikus árják Indiába való bevándorlásának kezdeti idejéről és az ekkor lefolyt harcokban keletkezett egyéb sérülésekről nincsenek adatok. A hegyilakó indus törzsek alighanem köveket dobtak vagy hajítottak az ellenségre, ami a védikus árják részére bizonyára szokatlan módszer volt és a hegyi hágókban történt harcokból súlyos fejsérülések keletkezhettek. Feltételezve, hogy az árják átvették a fentjelzett harcmodort, megtaláljuk az istenek ábrázolásaiban előforduló „vajra", vagy „menykő" magyarázatát, ami egy dupla buzogány;

9 a villámot vagy mennykövet a Rgveda gyakran éles (tigma) és sebző (hinsra) buzogányként (asani) említi. Legjobban a fejsérülésektől féltek, úgyhogy például az Atharvavedában (I., 7. 7.) a hadak urát arra kérik, hogy „Indra a vajrával hasítsa szét ezeknek (ti. az ellenségnek) a fejét". A Kausikasutrában, mely orvostudományi vonalon kapcsolódik az Atharvavedához, a 8, 25. vagy 25, 22. fejezetben csak védikus énekek éneklését ajánlják, gyakorlati gyógyeljárásokról nem esik szó.

10 Mégis valószínű, hogy India északnyugati részeiben, a védikus árják beáramlási vonalain szokásban volt a koponyalékelés, amiről már más népek is hírt adtak. Ugyanis ezen a vidéken keletkeztek a mondák.

11 A „trepanációról" azonban az indiai orvosok nagy tudományos gyűjteményes kiadványaiban sehol sincs szó, tehát ennek fejlődését nem követhetjük. E nagy gyűjteményes kiadványok legrégibb részeit kritikai eljárásokkal az iu. első évezred közepére tehetjük, a régebbi, ősi orvosi eljárások szövegei nem maradtak fenn.

12 A korábbi szövegek csupán az i. u. 200 körüli Qyzyl-lapokat,

13 a 300 körüli Jatimdhara-tanokat

14 és a 400 körüli Bower-kéziratot

15 tartalmazzák, amelyekben nincsenek sebészeti tanok. Az első keltezéssel elérkeztünk a szanszkrit-irodalom „négy üres évszázadához",

16 amely a különböző védikus hagyományok szerint az orvostudomány terén is érvényesült, úgyhogy a történelmi kutatásokban a mondákat kell alapul vennünk. A buddhista Jakata-mondákban vagy száz alkalommal van szó arról, hogy a tanulnivágyók Kelet-Indiából, főleg Bcnaresből északnyugatra, Taksasilába (görögül Taxila), Nyugat és Kelet átrakodási