Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Reinhold F. G. Müller: Az indiai sebészetről

91. Fordította Scheller-Frieboes (Braunschweig, 1906). Elgood véleménye szerint (A Medical History of Persia, Cambridge, 1951) a perzsáknál később fejlődött ki a sebészet, mint az indiaiaknál. 92. Hübotter: Die Chinesische Medizin (Leipzig, 1929), S. 316-317. Ld. még Kleeweg de Zwaan: Völkerkundliches und Geschichtliches über die Heilkunde der Chinesen und Japaner (Haarlem, 1917). 93. Diepgen: Geschichte der Medizin, Bd. I. (Berlin, 1949), S. 142, 149. 94. Honigberger: Früchte aus dem Morgenlande (Wien, 1851), S. 155 ff. (Englische Ausgabe 1852.) Árion Rosu e műhöz jegyzeteket közöl, valamint H. képét sikh öltözetben, ld. Indo-Austrian Culture, Jan. i960., p. 283. ff. 95. A SuS uttara

0 20-23 régi, az ősi medicinára támaszkodó szövegei szerint a pót-műtéteket csak a SuS-törzsszövegeinek rögzítése utáni időben kezdték eszközölni. A VaH uttara

0 18, 51 folyt. (VaS ut° 22)-függelék azonban a SuS-nál későbbi. 96. Jolly: Medicin, S. 116 (74). Gurlt: Geschichte der Chirurgie (Berlin, 1898), Bd. I. S. 69 c. művében ábrát találunk, a rajzon azonban tévesen homlokbőrt mutat, arcbőr helyett. 97. Janus, 43. Jahrg. (1939), S. 185. f. 98. Jolly: Medicin (96), S. 114-115., utalásokkal irodalomra. 99. A műszerekről felvett jegyzékekben a salaka tulajdonképpen mint fogószerszám szerepel (yantra), sokféle alakban és kivitelben, főfeladata tehát a nyálka „megfogása" volna. A szembe való beszúrás, a dörzsölő mozdulatok és a karcolás indiai értékelés szerint csak szükséges előfeltételek; a „lancetta"-nak való fordítás tehát nem egészen indokolt. 100. A SuS uttara

0 17, 63 szerint a telítést (utsincana) a beteg maga végzi; egyik orrlyukát betartva, a másikkal szippant. 101. A SuS szövegeket Esser szemorvos fordította, ld. Studien zur Geschichte der Medizin (1934), Heft 22, valamint Bhavaprakasa szövegeit ld. Heft 19, (Leipzig, 1930); ld. továbbá Sudhoffs Archiv (1932), Bd. 25. S. 184-213. 102. Ld. Osiris, Vol. XIII, S. 390-397 (Brugis, 1958). 103. Ld. Wüst: PHMA, Heft 3, S. 10: svai, asugamane = gyors járás; sal, gatau = gyors mozgás, járás, amint ezt már a SuS tanszövegeiben olvashatjuk; a levezetés nem salából ered, ami tövist jelent. 104. Hoernle: Studies in the Medicine of ancient India, Part I, Osteology of the bones of the human body (Oxford, 1907) c. művében foglalkozott az elnevezések meghatározásával. 105. A VaH uttara

0 26, 27 (-VaS ut° 31) szövegében nincs szó az amputációról, hanem arról, hogy sebesülés esetében „teljesen levágtak egy végtagot", ami után égetés szükséges a vérzés elállítására. 106. Grassmann szerint abhisrs annyi, mint „megerősítés, erős tapadás", Ludwig szerint szalagok, Geldner szerint pedig kötés.