Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Reinhold F. G. Müller: Az indiai sebészetről

történt, mert azt kívülről alkalmazott nyomással felszoríthatták a hasüregbe; nidana

0 12, 6. 81. Hydrocele = mutra-vrddhi, vagyis vizelettől felduzzadt; cikitsa

0 19, 18 megjegyzésben rámutat az okra: mutraja = vizelettől keletkezett. 82. Sudhoffs Archiv, Bd. 25 (1932), S. 1-42. 83. A húgyvezetéket az orvosok általában medhra-nak vagy mehana-nak nevezték (mh = vizelni), vagyis a férfinek ezt a szervét funkcionálisan (nem formailag) értékelték. Az operációkkal kapcsolatban ld. Die Theorie des Monats, Overseas Edition 5 i960 (francia és spanyol fordításban is, C. F. Horhringer u. Söhne, Mannheim). 84. Nova Acta Leopoldina, N. F. Nr. 138 (195?), S. 47-59. 85. A hólyagkő (asmari) megjelölése salya, ami eredetileg nyílhegyet jelent; itt általában valami zavart okozó dolgot - modern kifejezéssel élve idegen testet - jelent. 86. A kötött szöveg, melyet bizonyára könnyen megtanultak könyvnélkül, itt nyilván figyelmeztetésként áll, mielőtt megadták az utasításokat az operáció további folyamára nézve. 87. A tanító szövegekben és a kommentárban a műszer neve agravakra, azaz: hegyén (agra-) görbe (-vakra). A VaH cikitsa

0 11, 53 (VaS ci° 13) a műszert mint sarpavakktra = kígyószáj említi, ami megfelel az általános indiai nézeteknek és értékeléseknek. Valószínűleg írás- vagy hallási hiba folytán a Sus-ban a vakra (görbe) szóból vaktra (száj) lett, amiből a „hegyesszájú" keletkezett. 88. A szövegben előforduló garbhasaya szó az embrió fekvését jelöli, vagyis mai nyelven az uterusra vonatkozik, avval a korlátozással, hogy a szervet magát az indiaiak nem ismerték. Asszonyokon végzett hólyagkő-műtétekre vonatkozólag ld. Zentralblatt für Gynäkologie, Jhrg. 72, S. 1441-1443. 89. A jól kidolgozott klistierek csöve bimbó alakú volt; evvel nyilván a hólyag belsejéig akartak érni, ami talán nem is volt lehetetlen. A húgyvezeték-klistierek előfordulásának gyakorisága folytán katheterismust feltételeztek; ld. Sudhoffs Archiv, Bd. 42 (1958), S. 337-387. 90. A SuS-ban található kötetlen beszédforma alighanem a szöveg közveden rögzítéséből ered, ellentétben a versformákkal, amelyek a medicina körében is néha ősi hagyományokon alapulnak, de az indiai értékelés folytán talán csak nyomatékul szolgálnak (pl. 86). Általánosságban az ilyen történeti kritika (32) nem fogadható el. A VaH kötött szövege a kölcsönvett SuS-szövegek befejezése. Kritikai szempontból nézve ezek a SuS-szövegek nem lehetnek régiek, mert szófűzései majdnem mondatokat képeznek, melyek kevéssé tagoltak (csak vesszők által szétválasztottak). A négy operáció leírása a szöveg zömének, törzsének keletkezési idején, i. e. 500 körül, még nem képezhette annak részét.