Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)
Dr. Reinhold F. G. Müller: Az indiai sebészetről
korai hangsúlyozása az orvosok későbbi értékelése szempontjából jelentős. Ezen alapvető és szemléltető módszerekre vezethető vissza a csonttörésekről szóló sokoldalú tanok néhány sajátossága. 109 Könnyen megérthető gyakorlati megfigyelésekről van bennük szó, de olyanokról is, amelyek csak számítások alapján magyarázhatók meg; a modern „anatómiától" 72 eltérően az indusok felfogását veszik alapul s ezek közé tartozik, hogy a csont és az ízület fogalmát akkor és még később is szétválasztották. Ilyenfajta kritikai korlátozások az idevágó sérülések kezelésére is vonatkoznak, pl. kötések által, amiket sokféleképpen és szakszerűen alkalmaztak. Túlmessze vezetne azonban, ha megfontolásokkal és sejtésekkel akarnánk vitás részleteket tisztázni. A következőkben világosabb a helyzet, mert a szülészeti tárgykört kissé jobban tudjuk áttekinteni, A méhet vagy uterust nem ismerték 88 és a női bajokról szóló későbbi tanok 110 sem foglalkoznak vele kellő mértékben. Nem bizonyítható, hogy a méh izmainak szüléskor történő összehúzódásáról tudomásuk volt; hajtóerőként elsősorban a szelet vették figyelembe. Nincs szó a gyermek „fekvéséről" sem. 111 Az a gyermek, aki nehézségek közepette jött a világra, mint salya 112 szerepelt, mert eltévesztette az irányt-mundha; ehelyett gyakran a mrta-meghalt megjelölést használták. A SuS 113 tanúsítja, hogy szabálytalan szülések alkalmával az enchereise, azaz a gyógykezelés módja igen fejlett volt. Az indiai orvosok alighanem tervszerűen fektették hátára a vajúdó nőt; a magzatnak eleinte (SuS nidana 0 8, 4) négy, később nyolcra kiegészített helytelen pozícióját ismerték és ilyenkor a megfelelő alj árasokat alkalmazták (cikitsa 0 15, 9). A következőkben felsoroljuk a nyolc helytelen „fekvést" (baloldali oszlop) és a beavatkozásokat (jobboldali oszlop): 1. Szüléskor az ilyen (eltévedt) gyermek mindkét combjával a szeméremtestrész-szájba esik; 2. Másik gyermek egy egyenes és egy behajlított combbal; az orvos a mindkét combbal előkerült gyermeket a helyes irányban húzza ki. az egyik combbal előkerülőnél egyenesítse ki a másik combot és húzza ki.
