Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Reinhold F. G. Müller: Az indiai sebészetről

3. Másik gyermek a testhez hajlított combokkal kerül ki, farral keresztfekvésben; 4. Másik gyermek megakad, mellével, oldalával vagy hátával eltorlaszolva a szeméremtestrészt; 5. Másik megakad úgy, hogy feje és egyik karja oldalt fordult; 6. Másik lehajtott fejjel és karokkal áll meg; 7. Másik megáll, meggörbített testtel, kezekkel, lábakkal; 3. Másiknak az egyik combja a szoméremtest nyílásához, másik combja a végbélnyílás felé esik; a farral keresztben fekvő gyermeket a helyes irányba nyomja fel, combjait nyújtsa ki és húzza ki. keresztirányban levőnél reteszként keresztben fekvőnél tolja felfelé az alsó részt, a felsőt vezesse vissza az egyenes irányba és húzza ki. ha a fej oldalt fordult, nyomja viszszafelé az egyik vállat, majd tolja felfelé, vezesse a gyermek fejét a helyes pályára és húzza ki. olyannál ,akinek mindkét karja előre esett, nyomja fel a vállakat, vezesse a fejet a helyes irányba és húzza ki. e két utóbbi esetben az eltévedt gyermek helyzete reménytelen; e kényszerhelyzetben az orvos vegye elő a kést (feldarabolás céljára). A szülő nőn nem végeztek műtéteket.

114 A gyermek nyolcféle helytelen fekvéséről szóló beosztás fennmaradt,

115 habár a betegségek tanát tartalmazó, i. u. kb. 800-ra tehető Madhavanidana 63, 4-5

116 szövege némi eltéréseket mutat. A VaH sárira 2, 27 folyt.-hoz a SuSszöveg, majd a VaS parira 0 4

117 kapcsolódik s itt leírják a használatos késeket is. A XVI. században a Bhavaprakasában a szülésnél már háttérbe szorul az orvos; tapasztalt nők segédkezzenek eltévedt gyermekek esetében, ha élnek; s használják a kést, ha meghaltak. Ez az előírás ékesen példázza az egykor magasan fejlett indiai sebészet hanyatlását. RÖVIDÍTÉSEK Cas = Caraka Samhita

25 SuS = Susrura Samhita

24 VaH = Vagbhata: Astanga-Hrdaya

33 VaS = Vagbhata: Astanga-Samgraha

34