Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)
Dr. Reinhold F. G. Müller: Az indiai sebészetről
A nyálka újraképződésével, mint visszatérő hibával a SuS uttara ° 17, 78 szövege részletesebben foglalkozik. 101 Többirányú sebészi beavatkozásokra adtak alkalmat a harcokban szerzett sebesülések; erre mutat az eredeti seborvosi traktátus elnevezése, salya-tantra is. A SuS sutra 0 26, 27. (a testben) eltűnt salya felismerésére vonatkozott, valamint a gyógyításra, annak elvezetésével vagy eltávolításával. 102 A salya eredetileg talán „nyílhegy" (mint sarya) lehetett, támadó fegyverek-, főleg hajítófegyverekkel kapcsolatban sokféle formában emlegették, úgyhogy végül is azt a benyomást kapjuk, hogy általában „idegen testről" 8 "' van szó. Az idetartozó betegségeket is sokféleképpen írják le. A salya eredeti értékelésére a bevezető etimológiai részből (a kommentár szerint nirukti, vagy alapelnevezés) kitűnik, hogy a salvagy svai-szavakból ered, értve ezalatt egy gyors mozgás-indítást. 103 Kritikailag a salyanak mint önálló lénynek az értékelése is idetartozik, amint ezt néha a gyógyeljárások leírásánál is észlelhetjük, habár a közvetlen megfigyelések túltengenék, jórészt a kihúzásoknál alkalmazott erőfeszítésre vonatkozóan. Igen veszélyesnek ítélik az életfontosságú szerveknek (marman) 09 sérüléseit. A vonatkozó szakaszban, SuS sárira 0 6, 31-32, utalás történik ezekre (ksipra, tála), 10 '' mert itt végzetessé váló vérzések keletkezhetnek; Jlyen esetekben a sebesült kezét vagy lábát hamar le kell vágni, a kéz- és lábízület táján' (manibandhanagulpha). 104 Ez az egyetlen szöveg, 105 amelyben amputálásról szó van. Az indiai sebészek feladatai azonban nem merültek ki abban, hogy véres műtéteket végezzenek, amilyeneket a SuS-szöveg említ, hanem „enchereise"-t, gyógykezelést, vértelen beavatkozásokat is végeztek. Ezt a modern szakkifejezést történelmileg talán az indokolja, hogy a „kezelés" szó eredeti védikus jelentése: gyógyítási törekvés, 106 vagyis nemvéres eljárások. Ennek bizonyítására a hagyományokban fennmaradt Rgveda, VIII, 1, 12 c-Atharvaveda XIV, 2, 47 c szövegei szolgálnak. Sajnos, egyéb védikus szövegekhez hasonlóan, teljes tartalmuk nem fordítható le pontosan, amint azt az egyes szaktudósok is bizonyítják. De még ha itt nem is tételezzük fel az „elkötést", 106 feltűnő, hogy azt az istent, aki egy a váll tájékán 10 ' keletkezett sérülést gyógyított meg, a „rés összeillcsztőjének" (sandhatar, samdhi) 108 nevezik. Az elnevezésnek ez a kettős alapja, ennek
