Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Reinhold F. G. Müller: Az indiai sebészetről

sal elérték a nedvek eltávozását, de ez fejlődéstörténetileg nem mutatható ki. Bizonyítást nyert azonban, hogy a vízsérvet elkülönítették a bélsérvtől.

80 A vízsérv (Hydrocele) megjelölésére használt kifejezés: mutravrddhi

80 arra vall, hogy tartalmát vizeletnek tekintették, és ez megvilágítja azt is, hogy az indiai orvosok miképpen értékelték a vizeletet. Megfigyelték a húgyutat (prameha),

82 és vizelési nehzségeknél a húgyvezeték végén

83 kisebb műtéteket eszközöltek. Az orvosok a húgyhólyagban kövek keletkezését is észlelték, ami gyakran előfordult fiataloknál és nőknél is. A kövek létrejöttét a három „hibára": a szélre, az epére és a nyálkára, továbbá az ondó hibájára vezették vissza és amikor a belsőleg alkalmazott gyógyszerekkel nem értek célt, a „kő-metszéshez"

84 folyamodtak, ami veszélyes beavatkozásnak számított. Az operáció leírását a cikitsita ° 7, 30. szakaszban olvassuk: „Egy izmos és tiszta ember előrefordulva üljön le egy térdmagasságú padra, fogja ölébe a (beteg) felsőtestét, arccal felfelé levő tartásban; a beteg csípője alá helyezzenek posztót, hogy magasabban feküdjék, egymás felé fordított térdeit, mint könyököket, kössék össze kötéllel vagy posztócsíkkal. Ezután a köldök környékét be kell kenni, bal oldalon nyomást gyakorolni és összeszorított ököllel a köldök alatt préselni, hogy a kő lefelé csússzék; ezután az orvos - miután kezet mosott és körmöt vágott - bal mutató- és középső ujját a varrat (= Raphe perinaei) mentén dugja be a végbélnyílásba, avégből, hogy (a követ) fáradságosan és erővel a végbélnyílás és a húgyvezeték

85 közé vezesse; nehogy azonban az helytelenül és rossz irányba haladva a hólyagba kerüljön, habozás nélkül préseljen, hogy a hólyagkő

85 gumószerűen kidudorodjék." A műtét leírása elé két szakaszt illesztettek be (31. és 32.) :

86 „Amennyiben akkor, amikor az orvos megfogja a követ,

85 a beteg szeme megmerevedik, elveszti eszméletét és leejti fejét, anélkül, hogy a halál jeleit magán viselné, nem kell a követ kihúzni, mert ha kihúzzák, meghal; csak ha fenti tünetek nem fordulnak elő, akkor a követ nem kell elereszteni és ki kell húzni." „A varrat bal oldalán egy árpaszemnyi távolságban van az a pont, ahol az orvosnak a bevágást meg kell ejtenie hólyagkő esetében; egyes tanítók szerint lehet akár a jobb oldalon is, ha ily módon a késsel való bánás könnyebben esik. Minden igyekezetét arra for2 * 19