Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Reinhold F. G. Müller: Az indiai sebészetről

kenjük be édesgyökérnedv és fekete agyag keverékével s tegyünk rá kötést. Ezeután (az operáltat) helyezzük el egy szélmentes helyiségben, intsük nyugalomra, tegyük egy olajjal és olvasztott vajjal kikent teknőformájú ágyba és tápláljuk (csak) tejjel." A leírt két műtétet laparotomániának'

7 nevezhetjük; a hasfal felmetszésének pontját kifejezetten a haj borította résztől balra, a köldök alatt jelöli meg (holott áldozatra szántaknál a bemetszés rendszerint a jobb oldalon, vagy rézsútosan történt).'

8 Feltűnő, hogy itt hangyákat alkalmaz, az általában használatos bevarrás helyett, amellyel a sebet végül bezárja. Ez a hangyavarrat nyilván népi eredetű,

79 úgyhogy a laparotomiák kifejlődése nem csupán sebész-szakorvosoknak tulajdonítható. A laparotomiát a kommentárban sastranak nevezett műszerrel végezték, mely alkalmasint nagyobb kés volt. A továbbiakban leírt víz-hasi műtétnél viszont egy kisebb kést használtak, a már említett vrihimukhat.

73 „Víz-hasban szenvedőt szeletűző olajakkal és forróvízzel megizzasztanak; barátai megfogják hónaljai alatt s az ekként támogatottnak köldöke alatt oldalt, a szőrborította résztől négyhüvelyknyire rizsmag hegyével (vrihimukha) hüvelykszélességben mélyen belefúrnak a hasába; ide beillesztenek lágy vagy más fémből készült csövet vagy mindkét végén nyitott tollcsévét s ezen át kifolyik a rossz víz (dosa-udaka) ; ezután a csövet kihúzzák, a sebet sóval és olajjal kezeljük és lekötjük. De a rossz vizet ne csapoljuk le egy nap alatt, mert ha az egész eltávozott, szomjúság, láz, altesti nyomás, hasmenés, szuszogás és lábüszkösödés keletkezhetik, vagy pedig a lélegző embernek (betegnek) hasa ismét felpuffad. Ezért csapoljuk le az ártalmas vizet három, négy, öt, hat, nyolc, tíz, tizenkét napi időközökben; a víz eltávozása után is erősen pólyáljuk be a hasat gyapjú-, selyem- vagy bőrpólyákkal s ezen intézkedések folytán a szél (puffadás) megszűnik. Hat hónapon keresztül tejjel és vadhúslével (levessel) tápláljuk az operáltat, majd három hónapon át vízzel, tejjel, gyümölcs-savval és vadhús-levessel, a fennmaradó három hónap alatt könnyű, jól emészthető ételekkel; ily módon (az operált ember) egy év alatt betegségektől mentes (egészséges)

58 lesz." „Vízsérvnél" (cikitsa 18-19) alkalmazták a hasüreg lecsapolását, úgy, hogy a vrihimukhával beleszúrtak s utána kétnyílásos csövet vezettek be (mukha-száj). Lehetséges, hogy az ilyen beavatkozás-