Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Reinhold F. G. Müller: Az indiai sebészetről

mitsem tudtak, illetőleg tudhattak,

75 alig kétséges, hogy ilyen gyakorlati eljárásokkal elérték a kívánt eredményt. Némely betegségben (ld. sutra

0 14) az érvágás veszélyes dolog, ugyancsak öreg, gyermeteg, félénk embereknél, terhes nőknél, kasztráltaknál, gyenge egészségűeknél stb. is. Hasonló korlátozásokat nem egyszer találunk az orvosi utasításokban s ami feltűnő, egy operációval kapcsolatban is, amelyet - a jelenlegi véleménytől eltérően - a régi indiai sebészek meglehetősen jelentősnek tartottak. Ez az aggály érthető, mert a sutra 18-20 félresikerült érvágást sorol fel részletesen.

76 Már az egyes megnevezésekből kitűnik, hogy a bevágást helytelenül eszközölték, pl. a durviddha-nál (= rosszul átfúrt) stb. Előfordulnak olyan megnevezések is, mint pl. aprasruta (= nem-kifolyó), parisuska (elszáradt), avyadhy (= nem felszúrható); az erek és inak felsorolásánál'

0 az a gyanú támad, hogy (pl. a kitapintásnál) egyáltalán nem találtak véredényre. Ügy véljük, hogy ebben a vonatkozásban az indiai sebészet nem volt fejlett. Ez a bírálat azonban megdől, ha hasműtétekről van szó (ld. nidana 0 7, udara-has); a betegséget az emésztéssel kapcsolatban

38 a szél, az epe és a nyálka okozzák s idetartozik a lép-has (plihodara) és a májduzzadásos-has (yakrddalyuda). Mint sebészi szempontból jelentőseket, felsorolja a has következő bajait: eldugult végbél (baddhaguda), összevissza folyó has (parisrayudara), aminek oka a táplálékkal felvett hegyes dolog (salya) által okozott sérülés, úgyhogy a belek váladékot bocsátanak ki, és a víz-has (dakodara). A Cikitsa 0 14, 17 e háromféle baj orvoslására a következőket írja elő: „Az eldugult végbélben és összevissza folyó hasban szenvedőket enyhén izzasztani és bekenni kell; balról a köldök alatt, négy hüvelyknyire a szőrborította résztől a hasat felnyitjuk, a beleket négyhüvelyknyi trjedelemben kivesszük és megnézzük, a dugulást okozó dolgot - követ vagy hajgomolyagot vagy bélsárképződményt eltávolítjuk, majd mézet és olvasztott vajat teszünk a belekre, ezeket visszahelyezzük s ezután a sebet kívülről bevarrjuk. Folyásban szenvedőnél is (bélszakadás) ily módon nyissuk fel (a hasat), vegyük ki a hegyes tárgyat (salya), tisztítsuk meg a beleket a váladéktól, illeszszük össze őket, (szakadt szélükre) tegyünk rá fekete hangyákat s ha beleharaptak, szakítsuk le fejüket testükről, majd varrjuk össze a sebet mint előbb mondottuk, illesszük egymáshoz (a hasi nyílást), 2 Orvostört. közi. 17