Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Adattár - Orvostörténeti vonatkozások Hermányi Dienes József munkáiban (Vita Zsigmond)

vérbajos cigány meggyógyítására is vállalkozott - sikertelenül. Hermányi ezúttal is a filozófus higgadt bölcsességével válaszolt a dicsekvő papnak, „Én is tudom annak orvosságait: legelső a tűrömfű és heveremfű: másik az, ha a köszvényest tizennyolc esztendeig fogva tartanák, és száraz kenyérrel és vízzel táplálák, harmadik igen jó s utolsó orvosság a koporsódeszkának pora."

27 Ebből a szellemesen bölcs válaszból kitűnik, hogy legfontosabbnak a mértékletes életet tartotta, a kuruzslók hivalkodó bölcselkedéseit pedig fölényesen lenézte. A népi eredetű orvosságok elterjedt voltát Hermányi Dienesnek még több részben humoros, részben a népi tapasztalatra jellemző története bizonyítja, így például megírja, hogy amikor Pápai Páriz Ferenc az apját nem tudta a sárgaságból kigyógyítani, a kollégium szász sütője megtanította arra, „hogy a kutyafának megfőzött hajáról való ivás jó orvosság volna, amely által hamar is meggyógyula".

28 A kutyafa, vagy mai nevén kutyabengefa (Frangula alnus Mill.) kérgét cortex frangulac néven már a középkorban is használták a gyógyászatban, mint hashajtót és a XVIII. századi gyógyszerkönyvekbe is felvették (Blancardus St. Lexicon medicum tripartitum. Lipsiae, 1777. 540. 1.) Ma is használt gyógynövényeink közé tartozik. Amikor gyermekkorában Hermányi Dienes hideglelésbe esett, ugyancsak a népi tudáshoz fordultak. „A centauria gyógyíta meg az atyám házánál" írja Emlékiratában.'

1

'^ A harmadnapi hideglelés ellen Pápai Páriz is ajánlja a Centauria

10 és más izasztók használatát. Hermányi minden kommentár nélkül jegyezte le az ilyen népi orvosságok használatát. Ezt természetesnek tartotta. De a különböző babonás eljárásokat figyelemre sem méltatta. Kenéssel gyógyították Weresegyházi Mihályt „mint apoplecticust kenik s itatják vala".

:u Az udvarhelyi misztériumjáték alkalmával keresztre feszített csizmadialegénynck popiummal, nyírfakenőccscl,

32 kenik meg megmerevedett tagjait. A popium rég ismert népi kenőcs, már a XVII. században is írnak róla. A fenti népi jellegű orvoslásokon kívül sokan és sokat próbálkoztak a fürdőkkel is. A tüdőbajos dési pap, Kamarási László „Nyár felé jöve Enyedre, hogy a kollégiom havasában lévő forrásokon feredeznék".

33 A kollégium erdejébe felvitették „a Feredö Kádat", valószínűleg megmelegítették a vizet s úgy fürödtek. Ez azonban nem használt. Kamarási László három hét múlva meghalt. - Nagyenyedi János a sok ivás miatt nyavalyatörős lett ,és valaki javallatára szintén felvitette magát „a kollégium avasába, a feredésre".

34 Ezúttal kétségtelenül meleg fürdővel akarták a beteget gyógyítani. Nagy tüzet raktak és a fákra köveket hánytak, „hogy hév kövekkel feredöt melegítsenek".

30 A kollégium fürdőjét eszerint abban az időben gyógyfürdőnek és üdülőnek tartották, és jó levegőjéért és vizéért bizonyára mások is felkeresték. A különböző betegségekkel és fájdalmakkal szemben teljes tehetetlenség és