Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Adattár - Orvostörténeti vonatkozások Hermányi Dienes József munkáiban (Vita Zsigmond)

tanácstalanság miatt a legképtelenebb hiedelmek is könnyen terjedtek el. Hermányi Dienes mindezeket fölényes humorral és a póruljártak tudatlanságát kinevetve írta le. Több ízben olvashatunk például a fogfájósaknak adott tanácsokról: amikor egy udvarhelyi unitárius embernek szörnyen fáj a foga, azt ajánlják neki, hogy „dohányozna egy keveset, a tubák füsti fogná enyhíteni kínját"."

3 Amint az unitárius püspök meglátta a pipázó embert, mindjárt megbüntette, hogy fizessen tizenkét forintot. Szemfájás esetén is inkább bíztak a betegek az egyszerű emberek tanácsában, mint az orvosokban. Amikor Enyedi István professzornak a sok tanulás megrontotta a szemét, orvos-asszonyhoz fordult, és „egy enyedi vénasszony az erős orvosságokkal szintén el is veszté a szemeit". Hasonló esete volt Kolozsvári Istvánnak is. Megfájdult a szeme, és egy Zágoni nevű tanuló azt ajánlotta neki, „hogy szemfájás ellen jobb nincsen, mint a sós vereshagyma, csak úgy nyersen". Kolozsvári azt gondolta, „hogy a paraszt orvosságok sokszor (jók), jól bekötteté a szemét hagymával, és csípi vala erősen". Amikor ezt Pápai Páriz meglátta, „megérti a dolgot, levetteti a hagymát, s egyéb oivosságot javalla". A teljes tudatlanság az egészségügyi kérdésekben hozta azt, hogy így csaphatta be a diák a maga tudós tanárát is, ha megharagudott rá. Hermányi Dienes ilyen jellegű anekdotái egyúttal arra is rávilágítanak, hogy a XVIII. század közepén még nem lehet éles határvonalat húzni az orvosok, a borbélyok és az egyszerű falusi emberek vagy orvos-asszonyok által ajánlott gyógymódok és gyógyszerek között. A különböző betegségekben érvágás és klistérezés végett a betegek igen gyakran fordultak a borbélyokhoz. A vagyonosabbak, ha tehették, a patikából szerezték be az orvosságokat. Hogy ezért néha készek voltak nagyobb utakat is tenni, az kitűnik például a szászvárosi kalmár esetéből, aki elment a károlyvári patikába, hogy pilula polikresztát és pilula balsomirét vegyen. Szászvároson e szerint bizonyára nem volt patika. Arra is vanak példáink - amint láttuk -, hogy az orvosoknak, borbélyoknak patikájuk is volt, s így a náluk meglevő orvosságokat ajánlhatták. Az orvosokon és borbélyokon kívül ezért könnyen meggazdagodhattak a kuruzslók vagy javasasszonyok is, akikben az értelmiség is éppen úgy hitt, mint a nép. Maga Hermányi úgy látszik, ritkán fordult az orvosokhoz, és inkább a természetre és a józan értelemre bízta magát. A józan ésszel nem ellenkező népi tapasztalatot is szívesen felhasználta, de megmosolyogta azokat, akik ésszerűtlen, babonás eljárásokhoz folyamodtak. A kartéziánizmus által kifejlesztett racionális gondolkozás, számos esetben a kritikai és felvilágosult szellem nyilatkozik meg azokban az anekdotáiban, amelyekben betegekről vagy orvosokról ír. Vidáman kinevette ugyan az orvosok és betegek furcsa, komikus eseteit, de a medicináról és az olyan kiváló orvosokról, mint például Köleséri Sámuel vagy