Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Adattár - Orvostörténeti vonatkozások Hermányi Dienes József munkáiban (Vita Zsigmond)

nyörgésekben is. Hogy ebben a kérdésben az orvos tanácsa és figyelmeztetése milyen közel állott az egyházéhoz, azt világosan láthatjuk Deáki József református püspöknek az 1742-i erdélyi pestis járványkor mondott imádságából, amelyben a korabeli életről, a járvány pusztításairól is beszélt: „Meghízott vala, nem régen is, a számtalan meg holtaknak testeikkel a Halál mi közöttünk, a koporsók tele tölték vala, városok, Faluk meg pusztultak, sok népes házak ürcssen, gyámol nélkül és árván maradtak, az édes Anyáknak ölekből szerelmes gyermekeik ki-ragadtattak, és a kesergő sok Rachelek megvigasztaltatni nem akartak . . . Megeskütt az Ür - mondta a továbbiakban -, hogy a pusztító Dög-halált földünkről ki nem költözteti, el-fogyatja egészszen Nemzetünket, el-hányatja a maga Oltárit mi közöttünk."

22 A Dög-halál sebesen repülő nyilaitól a bűnbánathoz menekült a nép, s így bizonyára alig hallgatott az orvos ésszerű figyelmeztetésére, amelyek között első helyen szerepel a tisztaság kérdése és ezzel a fertőzés megelőzése, és a mértékletes étrend. Ebben a korszakban meglepő, hogy Hermányi Dienes milyen józan egyszerűséggel ír az 1719-i pestisjárványról és a nép, az egyszerű emberek magatartásáról. Ezekben a részekben nyoma sincs a babonás vagy pietista felfogásnak. A biztosan látó, realista megfigyelő most is megörökíti a pestistől vagy már a haláltól fenyegetett emberek utolsó jellemző tetteit és megnyilatkozásait. Kora babonás hiedelmeivel szemben Hermányi Dienes itt is, mint más esetekben, az értelem világosságához fordult, így maga is hozzájárult a felvilágosult gondolkozás kialakulásához. A pestisen kívül a hólyagos himlő volt a XVIII. század másik gyakori járványos betegsége. A „pusztító döghalálon" kívül valóban egyszer-kétszer a hólyagos himlőt is megemlíti Hermányi Dienes. Megtudjuk például azt, hogy apja gyermekkorában meghimlőzött és „a tyúkok szedegették a hólyagos himlőnek varait ő róla".

23 Azt is elmondja, hogy szüleinek első gyermeke, József, „10 hónapos korában onas himlőben meghala".

2

'

1 A himlő igen gyakori gyermek-áldozatainak egyike lehetett ő is. Az idősebbek közül igen sokan, maga Hermányi Dienes is, köszvényben szenvedtek. Ezzel szemben is jóformán tehetetlen volt a korabeli orvostudomány. Ezért érvényesülnek azok, akik népi tapasztalatokon, vagy pedig babonákon alapuló orvoslásokkal próbálkoztak. így például Hermányi Dienes elbeszéli, hogy a csekelaki pap, Radnóti Szántó azzal dicsekedett, hogy „olyan orvosságot készít a ,gólyafiúból', amely biztosan gyógyít".

25 El is mondta, hogyan kell a „gólyafiút" elkészíteni. „Egészen a tollát letépetvén, igen erősen meg kell főzetni, azután jégverembe tenni, hogy megaludjék, mint a kocsonya, meleg házban tűznél úgy kellene a fájós tagokat kenegetni". Ez a pap, mint a hozzá hasonló falusi kuruzslók, azt hirdette, hogy „nincsen olyan régi köszvény, amelyet meg nem gyógyítok úgy, hogy többé nem recurrál".

26 Azután egy