Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Takács Béla: A sárospataki „Főiskolai Betegsegélyző Egylet" története

száma i8o-ra apadt. Az anyagi gondokkal küzdő egylet, tőkéjének gyarapítására a szokásos eszközt használta fel: a kórház javára bált rendezett. Némi pénz adomány formájában is begyűlt, sőt Schwartz Mózes helybeli szabómester öt „hálóköntöst" ajándékozott a kórháznak. A következő években szinte állandó pénzzavarral küzdött a kórház. A betegek nagy száma, főként a gyógyszertári számlák, felemésztették az egylet vagyonát, ezért az iskolaorvos javaslatára minden „ünnepre járó" tanuló számára kötelezővé tették az egyleti tagságot. A régi pataki diákok előtt közismert, de mások számára talán ismeretlen az előbbi kifejezés. Az érthetőség kedvéért tegyünk egy kis kitérőt és nézzük meg, hogy mit értünk az „ünnepre járó" kifejezés alatt? A sárospataki Kollégiumban a diákság ellátásának, az iskola fenntartásának egyik régi módja volt az „ünnepjárás". A nagyobb tógátus diákok mint „legátusok", a kisebbek mint „mendikánsok", karácsony, húsvét, pünkösd alkalmával felkeresték a falusi és városi református egyházközségeket. Igehirdetési és ünnepköszöntői szolgálataikért pénzt kaptak a gyülekezeti tagoktól. Sok diák ebből tartotta fenn magát, ebből fedezte iskolai költségeit. A tagdíjak behajtásával is sok baj volt, ezért 1867-ben az alakuló gyűlésen kimondták: csak azt a tanulót veszik fel az egyletbe, aki az [ forint 50 krajcár tagsági díjat az év elején kifizeti. A következő évben csökkent az érdeklődés az egylet iránt. Raisz Gedeon újra felhívással fordult a taníttató szülőkhöz, hogy karolják fel a kórház ügyét, pártfogolják azzal, hogy gyermekeiket az egylet tagjai közé beíratják. Egyébként a kórház felszerelésében lényeges változás nem történt. Az egylet szinte állandóan az önfenntartás nehézségeivel küzdött, említésre méltó javításokat, vagy változásokat nem volt módjában létrehozni, minden maradt tehát a kezdetleges, szerény formájában. Raisz Gedeon 1870-ig viselte az iskolaorvosi és az egyleti elnök tisztségét. Ebben az évben megvált a Kollégiumtól, járási orvossá nevezték ki Nagymihályba. Az egylet megteremtésével, a kórház továbbfejlesztésével, fáradhatatlan munkásságával elévülhetetlen érdemeket szerzett. Raisz Gedeon eltávoztával a betegsegélyző egylet és a kórház