Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Takács Béla: A sárospataki „Főiskolai Betegsegélyző Egylet" története

vezetését dr. Kálniczky József főiskolai orvos vette át. ö is meg volt győződve arról, hogy a betegsegélyző egylet működése, a kórház fenntartása életkérdés a főiskola közegészségügyére nézve. Hivatalbalépésekor első dolga volt, hogy az iskola főhatóságához kérvényt nyújtott be annak érdekében, hogy a Kollégium „minden ifjúsági egylete között legmagasztosabb s leghumánusabb célt maga elé tűző" betegsegélyző egyletet támogassa, rendelje el minden tanuló számára a kötelező belépést.

16 Kérését az iskola igazgatósága nem teljesíthette, ahhoz azonban hozzájárult, hogy a tagsági díjat kétszeresére, vagyis három forintra felemeljék. Az ennek következtében némileg helyreálló pénzügyi egyensúly lehetővé tette, hogy a kórház számára külön ápolónőt fogadhattak, aki éjjel-nappal gondozta a betegeket. Szükség is volt rá, mert az 1871-72. iskolai évben az orvos 842 esetben kezelt súlyos és kevésbé súlyos beteget, akik közül négy meghalt. A nagy beteglétszámot a „járványilag uralkodó váltóláz" okozta. A következő évben az újra elterjedő kolerajárvány miatt az iskolaorvos rendelkezésére hazaküldték az ifjúságot. Kálniczky József 1873-ban bekövetkezett halála új orvos kinevezését tette szükségessé. Dr. Kun Zoltán megválasztásával történt a legjelentősebb fordulat a főiskolai kórház és a Betegsegélyző Egylet történetében. Kun Zoltán, mint mell-torok-orr és fül szakorvos, Budapestről került iskolaorvosnak a pataki Kollégiumba. Hivatalbalépésének első napjairól ő maga így számol be: „Megérkezésem után másnap a közigazgató úrnál jelentkezés végett mentem be a Kollégiumba. Amidőn elképedve látom, hogy az udvarban vagy 50 szekér áll hozzákötött lovakkal, azoknak a nyerítése fogadott. A kis tanulók pedig a szekerek között szaladgáltak. Ezen szokatlan botrány hatása alatt rögtön felmentem az akkori közigazgató, Antalffy János úrhoz s kértem, azonnal távolíttassa el a szekereket az iskolaudvarról, mert az mégsem tűrhető, hogy a Múzsák udvarát Augiás istállójává alacsonyítsák le. Megvakarta az öreg közigazgató úr a fejét ezen feltűnő kérelemre, de azért rövid gondolkodás után meghúzta a csengőt az iskolaszolga jelentkezésére és kiadta a szigorú rendeletet, hogy a tulajdonosok azonnal fogjanak be és távozzanak az iskolaudvarról, mert az iskola orvosa nem engedi meg, hogy ezentúl az iskola udvarát a lovak berondítsák. Emellett bizonyos indignációval jelentette ki előttem, miszerint csudálkozott azon, hogy az