Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Reinhold F. G. Müller: Az indiai sebészetről

A sutra 0 8 ezután húsz vágószerszámot (sas-tra) sorol fel; közü­lük a ,,kerekcsúcs"-nak (mandalagra) és a ,,fűrész"-nek (karapatra) nevezettek metszésre és hasításra használatosak, valamint a vrddhi­lcvél, körmolló, karikaforma (mudrika), lótuszlevél és féloldalas-él is. A tűt, fűlevelet, vízimadárcsőrt, kócsagcsőrt, belsőszájat és há­romélűt a kifolyatáshoz, a baltaformát, a rizsszemet (szó szerint: szá­jat), az árat, a kalmuszlevelet és a tűt is fúráshoz; a horgot és a fogtüskét valaminek az eltávolításához; a szondát az egyenesirányú kereséshez; a tűt varráshoz használják. A műszerek elemzése, formájuknak megfelelően, a növényi ré­szekhez való hasonlatosságukból ered. Az állat- és madárvilágból vett hasonlatok nyilván a műszerek gyakorlati alkalmazására utal­nak, ha azonban például a hegyüket mukhanak, azaz szájnak nevezik, evvel különbségüket jelzik. A leírások a műszerek gondos meg­munkálását feltételezik, anyaguk legyen „loha" (ld. 8.). A loha szó különféle fémek megjelölésére szolgál, mint pl. réz, vas, acél, fehér­réz stb., az „acélnemű" szó' 1 ' nyelvtani nemét véve alapul, mert a műszereket kovácsolták minden bizonnyal, mert a „damaszkuszi" acél elnevezés is előfordul/" A maratósavban, vízben vagy olajban való edzést' ,s is ismerték, az újkori kovácsműhelyekben használt el­járáshoz hasonló formában. Kéziratokból származó ábrák nincsenek. A modern szövegkiad­ványokban található ábrákat csupán önkényes rekonstrukcióknak te­kinthetjük, ilyeneket először Wise :A adott közre. Azonban ismerünk Tibetből, lámáktól származó, több ízben közölt és leírt rajzokat/' 1 ' Példaképük egy, a Lhassa-melletti, Chags-po-ri nevű gyógyító kolos­torból való tekercs; 52 az ábrákon - némi kelet-ázsiai stilizálással ­eredeti indiai formák láthatók; részletei, egy XVIII. századbeli kom­mentár ,:! szerint nyilván régebbi hagyományokra vezethetők vissza. Különös, hogy a pekingi lámakolostorokban az úgynevezett össze­sítő műszertábla újkori blok-nyomásban, r/l ismét az indusok és tibe­tiek hosszúkás levélformájában jelenik meg. Nem állítjuk, hogy a salya (nyíl) szó révén az imént említett ko­vácsmesterség'' 7 nyelvi kapcsolatban áll olyan, cselekvést kifejező szavakkal, mint kar- (csinálni), hart- (húzni) stb.; igenlő esetben a kovács lett volna a sebész elődje,''' ami bár valószínűtlen, mégsem teljesen kizárt. A nagy gyűjteményes munkák 50 előtti időkbe némi

Next

/
Thumbnails
Contents