Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)
Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben. IV. rész
Rendellenességet okozhatnak továbbá az anya különböző betegségei, vérösszetétele, a vérkeringés mechanizmusa, amely a nemi szerveket és a medence szerveinek működését zavarhatja. Végezetül bizonyos pszichikai effektusok, mint rendkívüli és szokatlan izgalom, ijedtség stb. okozhatnak rendellenességeket. Az anyai „megcsodálást", mint patogenetikus okot azonban a legmesszebbmenőleg tagadja. A második nagy patogenetikus csoportba a külső mechanikai okokat sorolja Förster, mint pl. külső erőszak, ütés, rúgás a terhes anya hasára; a nyomás, melyet ikerterhességnél az egyik fötus a másikra gyakorol; a köldökerek anastomosisainak zavara stb. Rendellenességet okozhat még az embrió körül fekvő köldökzsinór, az amnion és az embrió közötti összenövések, a csökkent vagy a fokozott amnionfolyadék. Förster csoportosítását, okfejtését és magyarázatait szinte teljes egészükben ma is elfogadhatjuk, sőt néhány feltevésének helyességét ma már bizonyítani is tudjuk. Könyvét alapvető munkának tekinthetjük, amelyhez sem Ahlfeld, sem Ballantyne, de még Schwalbe sem tett lényegesen többet hozzá. Ahlfeld könyve, „Die Missbildungen des Menschen" i88o-ban jelent meg és legnagyobb értéke a hatalmas atlasz képanyaga, amelyben felsorakoztatja a legkülönbözőbb rendellenességeket és azok variációs formáit. Ahlfeld a patogenezis kérdését csak érinti, mert munkássága a kazuisztikában és a morfológiában merül ki. Az embriológusok is behatóbban kezdtek foglalkozni a patológiás embriológiával és különböző kísérleteket végeztek, amelyek eredményeit az emberi embriológiára is igyekeztek átvinni. Panum a kóros embrió élettanának kutatásával gazdagította a veleszületett rendellenességek tudományát. A monstrumok formális geneziséből indul ki és tagadja azt a régi felfogást, mely szerint a magzat a magzatvizet issza és bizonyos mértékben ez szolgálna táplálékául. Állítását azzal bizonyítja, hogy száj- és fej nélküli monstrumok is születnek és fejlődnek. Egy amorf tömeg, mint monstrum, a vérkeringés következtében 9 hónapon át fejlődhet és növekedhet a méhben és mint daganat képzelhető el. Ismeretesek olyan szívnélküli < torzok, amelyek teljesen kifejlődtek 9 hónap alatt. His, aki számos értékes munkával gazdagította az embriológiát, 1882-ben megjelent „Gestalt und Grössenentwicklung menschlicher