Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 24. (Budapest, 1962)

Dr. Berndorfer Alfréd: A veleszületett rendellenesség pathogenesise történelmi szemléletben. IV. rész

Embryonen" című munkájában kifejti, hogy a rendellenességek oka részben abban kereshető, hogy a spermatozoon, vagy a pete kóros, tehát a fejlődés már a fogamzás pillanatában kórosan indul el. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fejlődés feltételei zavart szenvedhetnek, pl. nem megfelelő táplálkozás, elégtelen respiráció, mechanikus hatások, vagy az uterus hibás helyzete következtében. His megjegyzi, hogy a veleszületett rendellenesség okainak kutatásánál alaposan kombinálni kell a teratológiai ismereteket a gynekológiai megfigyeléssel és ezért melegen ajánlja a fiatal szülész-nőgyógyászoknak, hogy ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozzanak. His felismeri a klinikus megfigyeléseinek jelentőségét is az elméleti és kísérleti kutatásban. Wilhelm Roux, a „fejlődési mechanizmus" problémájának kutatója is több ízben hangoztatta a klinikus megfigyeléseinek és tapasztalatainak nagy értékét és jelentőségét. Roux embriológiai kísérleteivel új utat nyitott meg az embriopatológiai kutatásban. A mesterségesen előidézett rendellenességek értékes adatokat szolgáltattak a patogenezis kutatása számára, azonban mind Roux, mind a későbbi kísérletezők eredményeinek értékét nagyban csökkentette az, hogy nem sikerült előre kitervelt rendellenességet előidézni. Amikor egy gyermek rendellenességgel jön a világra, csak ritkán sikerül a kísérletekkel előidézett rendellenességek okainak bármelyikét is a gyakorlatban bizonyítani. A német Roux-va[ egyidőben működött a kísérleti embriológia francia úttörője, Camille Dareste, akinek hatalmas munkája, a „Recherhes sur la Production artificielle des Monstruosités ou Essais de Tératogénie expérimentale" második bővített kiadásban 1891-ben jelent meg. Ez a könyv még ma, 70 év után is elengedhetetlen kézikönyvnek számít. Dar este szerint a fejlődést irányítani lehet, mert a csíra nem csak külső körülmények hatása alatt fejlődik és alakul át. A normális fejlődés a fizikai és kémiai körülmények kombinációjából adódik. Dareste nagy jelentőséget tulajdonít a környezet hatásának, amit azzal is bizonyít, hogy két individuum ugyanazon fajtából sohasem lehet azonos. Az élet abban nyilvánul meg, hogy állandóan változik, alakul; a csíra terjedelme, formája, színe sok módosuláson mehet át. A csíra is individuális és fejődése is individuálisan alakul. „Sehol sem nyilvánul meg jobban az idi-